tag:blogger.com,1999:blog-35684378051467487752024-03-14T05:12:48.421-07:00Cruel Intentions.Faıthe C.http://www.blogger.com/profile/18291787485382460566noreply@blogger.comBlogger10125tag:blogger.com,1999:blog-3568437805146748775.post-23514054433244600792016-06-30T23:05:00.003-07:002016-06-30T23:10:27.494-07:00Chapter Seven.<b>Sziasztok nyuszik! :)</b><br />
Nagyon röstellem, hogy idáig - július 1, - elhúzódott a frissítés. Megpróbáltam korábban hozni a fejezetet, de valami mindig közbejött, vagy éppen ihlet hiányom volt és nem tudtam folytatni a blogot, vagy éppen nem voltam otthon. Szóval nagyon sajnálom, hogy csak most tudtam hozni a legújabb fejezetet. Mindenesetre hálásan köszönöm az <b>54</b> feliratkozót és a<b> 6900</b> oldalmegjelenítést! ♥<br />
Az új részről röviden-tömören annyit, hogy a nyomozás tovább folytatódik, megtalálják Pierre holttestét, újabb rejtvényt kapunk, és visszalátogatunk egy korábbi helyre. :) Remélem elfogja nyerni a tetszéseteket ez a fejezet is, és kárpótol titeket a hatalmas szünet miatt! Egyébként extra hosszú lett. ;)<br />
<i>A fejezetet Vica barátnőmnek szeretném dedikálni! ♥</i><br />
Jó olvasást kívánok ehhez a fejezethez is. :)<br />
Puszi, Faithe.<br />
<a name='more'></a><div style="text-align: center;">
<i><br /></i>
<div style="text-align: center;">
<i>„Az őrült mindig előnyben van. Kétszer olyan agyafúrt, mint egy normális ember.” </i></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Pierre Deveroix</i> már gyerekkora óta tudta, hogy ha majd felnő, akkor különleges, drága ékszerekkel szeretne foglalkozni. Mindig is lenyűgözték őt a különböző fajtájú drágakövek fényes csillogása. Szülei először ellenezték, hogy ékszerész legyen a fiúkból, ám végül belátták, hogy nem az ő döntésük megszabni, mi legyen a gyerekükből majd, ha felnőtt lesz.
Azóta pedig már évek teltek el, Pierre-nek pedig sikeres ékszerüzlete lett London egyik legjobb és legforgalmasabb negyedében. Rengetegen fordultak meg nála naponta, így nem volt csoda, hogy eleinte fel sem tűnt neki az a tény, hogy egy <i>bizonyos</i> vendég túlságosan is sokszor látogatta meg az üzletét. Csak akkor jött rá, amikor már túl késő volt. Grim Reaper kezdetben csak a kirakat előtt álldogált és úgy nézett befelé. Tanulmányozni kezdte Pierre-t, az üzletben megforduló vásárlókat, no meg persze az érkező ékszerszállítmányokat is. Hetek alatt kiismerte az idős férfit és annak kapcsolatait, így hamar rájött arra a tényre, hogy Pierre illegálisan beszerzett ékszereket ad el az üzletében. Azt követően, a gyilkos szinte naponta fordult meg nála, majd hagyott ott a kasszánál rövid, fenyegető üzeneteket, amiknek köszönhetően Pierre egyre inkább paranoiásabb lett, s attól rettegett, hogy bármelyik percben felfedik a titkát. Hiszen ki akarna egy olyan embertől vásárolni, aki feketén szerzett ékszereket ad el? No meg börtön is várt volna rá, amibe belegondolni is borzalmas volt számára. Ahogy egyre gyakoribbak lettek az üzenetek a férfi, gyerekkori barátjához, <i>Alan King</i>hez fordult segítségért, ám megdöbbenésére Mr. King közölte vele, hogy esze ágában sincs segíteni rajta. Pierre pedig akkor döbbent rá arra a tényre, hogy az élete bizony veszélyben van.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hangos kattanás rántotta ki végül a gondolataiból az idős férfit. Egy 9 mm kaliberű fegyver szegeződött egyenesen rá, amit a vele szemben álló férfi könnyedén tartott a kezében. <i>Bizonyára nem ez az első alkalom, hogy fegyvert szegez valakire</i>, gondolta magában Pierre, majd az egyik kezével remegve letörölt néhány izzadságcseppet a homlokáról. A gyilkos szemével követte a másik mozdulatát, s mikor látta az ékszerészen a félelmet, egy széles, beteges vigyor keletkezett az arcán. Elégedettséggel töltötte el az a tény, hogy félnek tőle. Pierre tudta nagyon jól, nem kellene késő estig bent maradnia az üzletében, ám mégis az ellenkezőjét tette, csak azért, hogy eltűntethessen minden ellene szóló bizonyítékot. Néhány telefonszámot ugyan sikerült elégetnie, azonban mikor a fenyegető üzenetekre került volna a sor, lépteket és egy hangos nevetést hallott a háta mögül. Azonnal abbahagyta, amit csinált, ugyanis tudta, hogy nincs értelme már folytatni a dolgot. Tudta, hogy veszített. Tudta, hogy percek vagy órák kérdése és meg fog halni. Eljött érte, a legújabb áldozatáért a Grim Reaper. A földön szanaszét hevertek az apró, összegyűrt lapok, melyekre a gyilkos írt. Pierre, tekintetét újból a vele szemben álló férfire szegezte. Nem gondolta volna, hogy ő lesz az, akit életében utoljára látni fog. <i>Még csak gyilkosnak sem néz ki, teljesen megtévesztő.</i> A feszült csendet végül az ékszerész törte meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért pont én? – kérdezte az idős férfi kétségbeesetten. Tudta, hogy szánalmasnak hangzott a kérdés, mégis feltette.</div>
<div style="text-align: justify;">
A gyilkos nyugodt hangon válaszolt neki és a férfinek olyan érzése támadt, mintha gúnyt akarna belőle űzni a Grim Reaper.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudja, Mr. Deveroix én csak igazságot szolgáltatok. Segítek a rendőrségnek lebuktatni egy illegális ékszerészt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmivel sem jobb tőlem! – vágott vissza indulatosan Pierre, nem törődve azzal, hogy egy pisztoly szegeződik rá. – El fogják magát kapni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A legjobb védekezés a támadás, nem igaz? Érdekes egy ember maga, Pierre. Nincs olyan helyzetben, hogy feleseljen, mégis megteszi – felelte könnyed, ám veszélyes hangon a gyilkos, Pierre nyelt egyet és hátrébb lépett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igazán példás a bátorsága, csak éppen nem követendő – húzta egy gúnyos félmosolyra a száját a másik férfi.</div>
<div style="text-align: justify;">
Másodperceken belül a kétségbeesettség érzését, valami egészen más dolog vette át. Egy olyan érzés, amely már egy ideje ott volt a levegőben, s csak arra várt, hogy végre felfigyeljenek rá. Félelem volt a levegőben. Csontig hatoló, borzongató félelem. Pierre remegő ajkain egyetlen szó sem jött ki. A gyilkos mélyen beszívta, majd kifújta a levegőt, aztán felkuncogott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Maga nem érzi, Pierre?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Micsodát?</div>
<div style="text-align: justify;">
- <i>A félelmet.</i> Tudja, az adrenalinnak különleges és egyedi szaga van. Általában ilyen szaga volt a korábbi áldozataimnak, mint amilyen most magának van. Tudja, hogy hamarosan bekövetkezik a halál, és semmit nem tud ellene tenni. Pörög magában az adrenalin, de nem tud felszabadulni. Mert<i> én</i> nem hagyom. Szerintem biztos maga is érzi, hogy milyen szaga van a rettegésnek. Nem igaz? Hiszen ön retteg, Pierre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem fog tudni megtörni, nem hagyom – suttogta neki elhalóan a férfi, ám leginkább úgy hangzott az egész, mintha saját magát akarná meggyőzni erről.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Előbb-utóbb mindenki megtörik – azzal a Grim Reaper a másik homlokához szegezte a fegyvert –, és általában nálam az első szokott érvényesülni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Pierre nem válaszolt a férfinak, helyette szemével a biztonsági kamerák felé nézett, azonban csalódottan tapasztalta, hogy a kamerákat kikapcsolták. A gyilkos ismételten követte a férfi tekintetét, s mikor a kamerákra pillantott, megingatta a fejét majd halkan felnevetett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyet jegyezzen meg, Pierre. Én mindig is két lépéssel előrébb fogok járni, mint a rendőrség. Majd egy nap talán le fognak leplezni, de azt a napot maga már biztosan nem fogja megérni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Amint a mondat végére ért a gyilkos, meghúzta a ravaszt és az egész üzletet lövés hangja zengte be. Grim Reaper egyik kezével belenyúlt a zsebébe, majd egy aprócska fecnit helyezett el Pierre szájába. A vér kezdett egyre sűrűbben terjengeni a padlón, és csak idők kérdése volt, mikor jelenti valaki a rendőrségnek, hogy lövést hallottak. Grim Reaper még utoljára körbenézett az üzletben, majd egy apró vigyor keretében átlépte az ékszerész holttestét, s kilépett az ajtón, ami halkan becsukódott utána.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A csalódás egy olyan szó, amely beárnyékolja az emberek mindennapjait, és mindenkinél máshogy jelentkezik. Van, aki a párjában csalódik, mert amaz megcsalta vagy épp mélységesen megbántotta őt. Vannak, akik a barátaikban csalódnak, mert azok valamilyen megbocsáthatatlan dolgot tettek. És vannak olyan személyek, akik önmagukban csalódnak. Ilyen volt <i>Seraphine Rosier</i> is, aki legbelül forrongott szinte a dühtől. Csalódott magában, hogy nem tudta időben megoldani a feladott rejtvényt, ennek köszönhetően pedig újabb áldozattal bővült a Grim Reaper listája. Immáron öten haltak meg buta, gyerekes feladványok miatt. <i>Ha pár órával előbb jöttem volna rá a megoldásra, akkor Pierre még mindig életben lehetne</i>, gondolta Seraphine keserűen és elhúzott szájjal kitekintett a taxi ablakán. A hajnali órákban is gyönyörűen néztek ki London utcái, ám a fiatal nyomozónőt nem igazán érdekelte a kilátás. Gondolatát sokkal inkább a legújabb rejtvény és annak tartalma foglalkoztatta. Magának se merte bevallani, de már nagyon várta, hogy megkapja, és remélhetőleg megoldja az új feladványt. Legalább, akkor be tudná bizonyítani, hogy ő is van annyira okos, mint a Grim Reaper, <i>sőt</i> talán még okosabb is nála. E gondolat teljes elégedettséggel töltötte el a fiatal nyomozólányt és egy halvány mosoly keletkezett a szája sarkában, közben pedig átnyújtotta a taxisnak a fizetendő összeget, ugyanis végre-valahára megérkezett arra a helyszínre, ahol Shanonnal már korábban jártak. Az ékszerüzlet előtt kivételesen nem volt hatalmas tömeg, csak néhány arra lakó ember lézengett az utcán és a sárga szalag mögül figyelték az eseményeket. Az idősebb hölgyek szokásuk szerint sutyorogva mutogattak az üzletre, néhányan közülük még a fejüket is megingatták egyszer-kétszer. <i>Süt róluk a szánalom érzete</i>, tanulmányozta őket Seraphine, mialatt arra várakozott, hogy utat engedjenek neki a kollégái. Mikor ez megtörtént, a nyomozólány az üzlet bejáratához rohant, majd azt követően belépett a helyiségbe, ahol már mindenki ott volt, aki a Grim Reaper ügyön dolgozott. A padlón hatalmas vértócsa terült szét, néhol pedig papírdarabok és üvegszilánkok voltak, melyeket már néhányan elkezdtek felszedni. Seraphine kifújta a levegőt és McNail ezredes mellé lépett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Remélem, nem késtem sokat – mondta a lány, az ezredes pedig csak megingatta a fejét, ám Seraphine tekintetét nem kerülte el Wilden fintorgása és szemforgatása.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor kezdhetnénk is – nézett körbe az ezredes egy pillanat erejéig, hogy megbizonyosodjon arról a tényről, miszerint mindenki ott van. – Miss Moore, átadom magának a szót.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az áldozat neve Pierre Deveroix, 65 éves volt és ő a tulajdonosa ennek az ékszerboltnak. A halál beállta éjfél és egy óra között van, én szerintem fél egy, de majd a boncolás után pontosabb adatot tudok mondani. A halál oka természetesen az volt, hogy közvetlen közelről fejbe lőtték. A gyilkos a homlokához nyomta a fegyvert…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Honnan tudod ilyen biztosra? – kérdezett közbe Wren, aki ámulattal hallgatta Valery-t.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A homlokánál megperzselődött a bőre. Ilyet csak az okoz, ha odanyomják teljesen a fegyvert – mutatott a sebre a vörös hajú lány, mire Shanon leguggolt és tanulmányozni kezdte a holttestet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt is meg tudod mondani, hogy milyen fegyvert használt a gyilkos? – kérdezte a lányt most Shanon. Valery lassan bólintott egyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- 9 mm kaliberű fegyver – felelte a lány. – Már volt ilyennel dolgom korábban.</div>
<div style="text-align: justify;">
Seraphine, aki addig csendben hallgatta az eseményeket, megszólalt:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Találtatok betörésre utaló jeleket?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnos nem – ingatta meg a fejét McNail ezredes. – De még szemtanú sincsen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Holbrook, megtenné, hogy bekéreti az errefelé található térfigyelő kamerák felvételeit? Hátha abból valamit megtudunk – fordult a másik nyomozó felé Seraphine, aki csak bólintott egyet, majd elindult intézkedni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mióta lett maga a főnök, Miss Rosier?</div>
<div style="text-align: justify;">
A hirtelen kérdés Wildentől jött, és egész egyszeriben néma csend keletkezett a helyiségben. Szinte az összes bent tartózkodó nyomozó abbahagyta, amit addig csinált. A férfit egyszerűen már idegesítette az a tény, hogy a fiatal lány sokkal jobb nála. Egyre inkább kezdett fogyni a türelme, s csak idők kérdése volt az, hogy valamit tenni fog a lány ellen. Senki sem lehet jobb <i>nála</i>, Darren Wildennél, főleg nem egy olyan kis csitri, mint Seraphine. A fiatal nyomozólány halkan sóhajtott egyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én csak teszem a dolgomat, Wilden – fordult felé a lány. – Elvégre, el szeretnénk kapni a gyilkost, nem igaz? Vagy maga szerint majd a gyilkos önként feladja magát? – gúnyolódott Seraphine, minek hatására a férfi még idegesebb lett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én fogom megnyerni és megoldani ezt az ügyet, nem maga! – sziszegte idegesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megnyerni? Ez nem egy játék! – válaszolt hihetetlenkedve a nyomozónő és hirtelen elgondolkozott azon, hogy a férfi épeszű-e.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, tényleg nem az.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghyVzFE4F2WLuctX7PQUDKc0B7DL3Cx9Tmu6oLF5TFtr2JeE-f4ZokApJ2F7Lg1p8Rk4WlWz6F-IojOtw1JxTn_BUIs2Yi7OidW1xkUR6MkhI12HC2Szf21HDym1oZXevT9LPKlgmsZZfF/s1600/tumblr_mojwecmefT1rc4y3do5_250.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghyVzFE4F2WLuctX7PQUDKc0B7DL3Cx9Tmu6oLF5TFtr2JeE-f4ZokApJ2F7Lg1p8Rk4WlWz6F-IojOtw1JxTn_BUIs2Yi7OidW1xkUR6MkhI12HC2Szf21HDym1oZXevT9LPKlgmsZZfF/s1600/tumblr_mojwecmefT1rc4y3do5_250.gif" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Azzal a mondattal még egy utolsó gyilkos pillantást vetett a lányra, biccentett egyet az ezredesnek, azt követően pedig Wilden szó nélkül elhagyta az ékszerüzletet. Shanon, Wren és Valery sokatmondóan összenéztek barátnőjük háta mögött. A rendőrségen köztudott volt, hogy Seraphine és Darren ki nem állhatták egymást, no meg az is, hogy képesek voltak mindenen összeveszni. A veszekedések pedig a Grim Reaper ügy óta egyre sűrűbbek lettek és Seraphine-nak már nehezére esett a sok feszültség miatt kontrollálnia a kirohanásait, Wildennel szemben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem, folytassuk tovább a nyomozást – törte meg a kínos csendet az ezredes, minek hatására újból mindenki tovább folytatta a dolgát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elolvasták már, hogy mi áll a legújabb rejtvényben? – kérdezte a barnahajú lány, s úgy tett, mintha a pár perccel azelőtti veszekedés meg sem történt volna.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem – rázta meg a fejét Shanon –, még mindig Pierre szájában van.</div>
<div style="text-align: justify;">
Seraphine fintorogva leguggolt, majd egy mély levegővétel után óvatosan kiemelte a holttest szájából a hosszú papír fecnit, amely ismételten műanyaggal volt bevonva, hogy megóvja a vértől és nyáltól a cetlit. A nyomozólánynak egyre inkább hányingere volt, csakúgy, mint Shanonnak, aki elborzadt tekintettel figyelte barátnője minden mozdulatát. Végül egymás mellé lépve közösen elolvasták a gyilkostól kapott legújabb rejtvényt.</div>
<div style="text-align: center;">
<b>Hol csend van, ott hinned kell. Ám a magányt megtörik a harangok, melyek érted dskfjsdfdskjf855384573H2? </b></div>
<div style="text-align: justify;">
Seraphine-nak gyanúsan könnyűnek tűnt a rejtvény, és elgondolkodott azon, hogy nem átverés-e ez az egész.<i> Lehetetlen, hogy ennyire egyszerű feladványt adjon. Képtelenség.</i> A lány miközben elmélyedt a gondolataiban, elkezdte alaposan szemügyre venni a boltot. Az egykoron gyönyörű, ép vitrinek most összetörve és megrongálva álltak a helyiségben, ám az ékszerek érintetlenek voltak. <i>Különös. </i>Ahogy Seraphine végigfuttatta a tekintetét a boltban, váratlanul megakadt a szeme az egyik asztalnál. Hunyorogva indult el a tárgy felé, mikor pedig odaért és felemelte az asztalról a gyógyszeres tégelyt, meglepődve szólalt meg:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Antidepresszánsok? – A kérdést hallva, Valery azonnal odalépett a barátnőjéhez, másodperceken belül pedig Shanon is csatlakozott hozzájuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezek tényleg azok – állapította meg a vörös hajú lány. – A tégelyen az van írva, hogy két héttel ezelőtt váltották ki.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOhFEnxP3UCalLZgTcy9O3CCGpnHLy4len7tAc41d32ko17yTiOTeKVPkpcZqxWV_ObbGs2s1YHDvt9HVJuNM1bj1ZXwyrayBDsnZMq4Ai_IYzca5FIGikk2RZh1xLjSe9F6QQoCIz2-nQ/s1600/tumblr_npqzr43wQO1rc4y3do6_250.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOhFEnxP3UCalLZgTcy9O3CCGpnHLy4len7tAc41d32ko17yTiOTeKVPkpcZqxWV_ObbGs2s1YHDvt9HVJuNM1bj1ZXwyrayBDsnZMq4Ai_IYzca5FIGikk2RZh1xLjSe9F6QQoCIz2-nQ/s1600/tumblr_npqzr43wQO1rc4y3do6_250.gif" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
- Gondoljátok, hogy a Grim Reaper miatt szedte? – kérdezte Shanon felvont szemöldökkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lehetséges – bólintott Seraphine. – Beszélek Pierre háziorvosával és szerintem még a kimenő hívásait is le fogom ellenőriztetni. Hátha valami plusz információt megtudunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor itt végeztünk?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Végeztünk – válaszolt Valery és Seraphine egyszerre a másik lány kérdésére.</div>
<div style="text-align: justify;">
Shanon egy aprót még bólintott a két lánynak, majd elindult a kijárat felé, ahol az ezredes néhány nyomozóval álldogált és látszólag valamiről beszélgettek. Valery csakugyan neki állt összepakolni a cuccait, így rövidesen a barnahajú lány már csak egyedül volt a bolt közepén. A nagy beszélgetések, gondolkodások közepette fel se tűnt neki, hogy még mindig görcsösen szorította kezében a műanyaggal bevont cetlit, amely már szinte kezdett behorpadni. Seraphine egyre inkább kezdte azt érezni, hogy még mélyebbre kell ásnia magát az ügyben, ha minél hamarabb el szeretné kapni a gyilkost, és természetesen <i>megelőzni</i> Wildent..</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A nap hátra lévő részét a lány azzal töltötte, hogy a Rendőr- Főkapitányságon tanulmányozta, Pierre híváslistáját, amit az érkezését követően pár órán belül már megkapott, Wrentől.
Miután pedig hatszor végigböngészte a kimenő hívásokat, Seraphine-nak kezdett gyanússá válni, hogy Pierre a halála előtt többször is felhívott egy <i>Alan King</i> nevezetű férfit. <i>Hol hallottam én már ezt a nevet?</i>, töprengett el, majd hirtelen beugrott neki, hogy ki is az a bizonyos, Alan King. Összehúzott szemekkel pillantott le újból a telefonszámra, majd megragadva az egyik közelben elhelyezkedő tollat, Seraphine leírta egy cetlire Mr. King telefonszámát, és a laptopja szélére ragasztotta. Ezt követően, a fiatal nyomozónő úgy döntött, nem foglalkozik többet a híváslistával, hiszen már épp elég hasznos adatot tudott meg, így inkább a Holbrooktól kapott térfigyelő kamera felvételeit kezdte el nézegetni a laptopján. Eleinte semmi különöset nem vett észre, azonban mikor a felvétel hirtelen ugrott egyet, és <i>23 óra 59 perc</i> után <i>1 óra 30 perc</i> következett, Seraphine rögvest megállította a lejátszót, visszatekerte az elejére, majd újból elindította a videót, s alaposabban szemügyre vette a felvételeket. Ahhoz képest, hogy London legforgalmasabb negyedében volt Pierre üzlete, az utca szinte teljesen kihalt volt, s csak néhány ember járkált az ékszerbolt környékén. Mikor a felvétel elért a 23 órás időpontokhoz, Seraphine minden egyes képkockát elkezdett kinyomtatni, ami ugyan hosszadalmas munkába telt, mégis a lány úgy gondolta, hogy megéri, hiszen akár újabb nyomokra is bukkanhat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Amint az utolsó képet is kidobta a nyomtató, Seraphine lekapcsolta a gépét, maga elé terítette a felvételeket, és neki állt sorba rendezni őket. Abban már teljesen biztos volt, hogy a Grim Reaper vagy valamelyik embere megbabrálta a térfigyelő kamerák rendszerét, s az miatt nincs semmilyen felvétel a gyilkosságról, vagy éppen a gyilkosról. <i>Grim Reaper nagyon okos, túlságosan is. </i>A fiatal nyomozólány kezébe vette azt a két felvételt, melyen egy homályos, ám de jól kivehető csuklyás alak volt. Tekintetét végigfutatta a két képen, majd azt követően mindegyiknek megnézte a pontos időpontját.<i> 23 óra 57 perc 34 másodperc</i> és <i>1 óra 31 perc 12 másodperc</i>. Azonnal le tudta szűrni, hogy a két idő a gyilkos érkezését és távozását mutatja meg, azonban mielőtt Seraphine folytathatta volna az elemzést, kopogtattak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tessék! – szólalt meg kelletlenül a lány, s dobta félre a felvételeket.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kinyílt ajtón Shanon és Garrett lépett be, látszott rajtuk, hogy új hírekkel gazdagodtak, ugyanis Shanon kezében egy mappa volt. <i>Pierre Deveroix boncolási jegyzőkönyve. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Híreink vannak, Ser – foglalt helyet a barátnője, akinek a példáját Garrett is követte.</div>
<div style="text-align: justify;">
A barnahajú lány odacsúsztatta a másik elé a mappát, melyet Seraphine azonnal megragadott és olvasni kezdte. Szemei szinte falták a Valery által írt több oldalas jelentést.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval akkor összefoglalva, Pierre pontosan egy órakor halt meg, a halál oka fejbelövés volt közvetlen közelről, a szervezetében pedig találtak antidepresszáns tablettákat – ért a jelentés végére a lány. – Ezeket eddig is tudtam, semmi újat nem mondtatok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is a boncolási jelentésen van a lényeg – válaszolt Garrett, közben pedig Seraphine visszaadta Shanonnak a mappát. – Megtudtunk néhány dolgot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pierre illegális ékszereket árult és adott el – vette át a szót, Shanon – Feketén szerezte be őket Párizsból.</div>
<div style="text-align: justify;">
Seraphine meglepődött tekintettel nézett a két barátjára.<i> Illegális ékszerek?</i> És akkor, hirtelen valami tudatosult a lányban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Konkrétan a Grim Reaper szívességet tett nekünk? Lefülelt egy illegális ékszerészt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Így is felfoghatod a dolgot – bólintott egyet lassan, Garrett – De attól még ő a rosszfiú, nem Pierre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mentél egyébként valamire a felvételekkel? – érdeklődött és vágott közbe Shanon, mire a másik lány hevesen megrázta a fejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A drága gyilkosunk okos volt és éjfél előtt meghackeltette a kamerarendszert. Semmink sincs egy csuklyás alakon kívül – húzta el keserűen a száját, Seraphine. – Ezzel ellenben viszont a híváslistán érdekes dolgokra bukkantam – tette hozzá, minek hatására Shanon és Garrett kíváncsian összenézett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mégpedig? – húzta fel érdeklődve az egyik szemöldökét a másik lány.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Emlékeztek Mr. Kingre? A Mennyország bár tulajdonosára? – a két nyomozó bólintott. – Pierre, a halála előtt folyton hívogatta őt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hiszem, meg kell látogatnunk ismételten azt a bárt – állt fel a székből Garrett, példáját egyedül Seraphine követte, Shanon továbbra is ülve maradt. – Shanon?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem inkább be kellene épülnünk... – kezdte el a mondandóját, azonban barátnője hevesen közbe vágott, ugyanis magán érezte Shanon célozgató pillantását.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szó sem lehet róla! – tiltakozott Seraphine. – Legutóbb, mikor be kellett épülnünk, kis híján az orosz maffiánál maradt a fejem. Biztos, hogy nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Shanon megforgatta a szemeit barátnője szavainak hatására, majd megadóan felsóhajtott, s ő is felkelt a kényelmes székből. A férfi felváltva pillantott a két lányra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Indulhatunk? – nézett rájuk kérdőn, s miután két beleegyező bólintást kapott, Garrett az útját az ajtó felé vette, Shanonnal a nyomában.</div>
<div style="text-align: justify;">
Seraphine még gyorsan egy kupacba gyűjtötte a kamerás felvételeket az ott maradt boncolási jegyzőkönyvvel együtt, majd azt követően még indulás előtt, megragadva a kávéspoharát, kiitta a maradék fekete löttyöt, az üres poharat pedig beledobta a szemetesbe. Az irodája ajtaja hangos csapódással zárult végül be mögötte.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A Mennyország bár semmit nem változott Seraphine megállapítása szerint, mióta legutóbb ott jártak. Leszámítva talán azt, hogy az egykor villogó cégér már nem világított, ráadásul Amanda Stuart halála óta teljesen megcsappant a vendégek száma a bárban. Egyáltalán nem tett jót a Mennyországnak a gyilkosság, ezt mindenki tudta. A fiatal nyomozólány elfordította a tekintetét a feliratról, majd ránézett a két barátjára, akik időközben elindultak a bejárat felé. Egy halk sóhaj hagyta el a lány ajkait, s azután ő is követte Garrettéket a bejárathoz. Velük szemben egy biztonsági őr állt karba tett kezekkel, éppen a kis mikrofonjába beszélt, mikor Seraphine, Shanon mögé ért. <i>Mióta lettek itt biztonsági őrök?</i> Az idegen férfi hirtelen rájuk emelte jeges tekintetét, látszott rajta, hogy tudta Shanonék nem vendégként mentek a bárhoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miben segíthetek maguknak? – kérdezte unott hangon, közben pedig távolságtartóan méregette a három nyomozót. Garrett megköszörülte a torkát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mr. Alan Kinggel szeretnénk beszélni – válaszolta. – A rendőrségtől jöttünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miről akarnak vele beszélni? – faggatózott tovább, minek következtében Seraphine megelégelte a dolgot, s válaszolt a férfi és Shanon helyett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az nem magára tartozik – döntötte oldalra a fejét a lány. – Itt van, vagy nincs?</div>
<div style="text-align: justify;">
A biztonsági őr pár másodpercig még hezitált, ám néhány szúrós pillantást követően beengedte a helyiségbe őket, ahol mindhárom nyomozó meglepődve nézett körbe. Rajtuk kívül az ismeretlen férfi és a tulajdonos, Alan tartózkodott a bárban. Teljesen kihalt volt. <i>Grim Reaper elérte a célját, csődbe juttatott egy szórakozóhelyet. </i>Seraphine-ék a pult felé vették az irányt, ugyanis Mr. King ott üldögélt és sorra döntötte magába a feleseket. Shanon elborzadt, undorodó tekintettel jutalmazta az egészet, míg Garrett inkább a falak nézegetését találta érdekesebbnek. Kínos volt számára és feszélyezve érezte magát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Alan King? – a csendet Seraphine törte meg, a megszólított felnézett a poharából. – Emlékszik még rám? Beszélhetnénk önnel?</div>
<div style="text-align: justify;">
Túl sok volt a kérdés az idősebb férfi számára, észrevehető volt, hogy hirtelen azt sem tudta, hol is van. Hunyorogva és zavarodottan pillantott a hosszú, barnahajú lányra, végül aztán letette a pultra az üres poharát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Maga mentett meg attól a borzalmas nyomozótól – ráncolta össze a homlokát, a lány bólintott egyet. – Miben lehetek a szolgálatukra, Miss?</div>
<div style="text-align: justify;">
Shanon meglepődött, hogy mennyire normálisan és összefüggően tudott beszélni az idős férfi azok után, amennyi felest megivott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudomásunkra jutott, hogy Pierre Deveroix a halála előtt többször is felhívta magát. Mi volt ennek az oka?</div>
<div style="text-align: justify;">
Mr. King hirtelen megmerevedett, ami Seraphine-nak rögvest feltűnt. Az állkapcsa megfeszült, pupillái pedig néhány másodpercre teljesen kitágultak, amit az ajkak megremegése követett. <i>Beletrafáltam</i>, gondolta a lány, ahogy elnézte a férfi reakcióit. <i>Kellemetlen neki a téma, nem akar róla beszélni. </i>Hosszúra nyúló, feszült csend következett be, amire számított a nyomozónő.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mr. King? – szólította meg kedvesebb hangon Seraphine, amely feltűnt Garrettéknek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tudták nagyon jól, csak így képes a lány kiszedni valami fontos, lényegre törő, hasznos információt az emberekből. Kedves, lágy hang. Mindig bevált, és az abban a pillanatban sem volt másképp. A bár igazgatója gondterhelten felsóhajtott, arcát erőteljesen megdörzsölte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pár héttel ezelőtt felhívott, Pierre, hogy valaki zaklatja őt. Fenyegető üzeneteket hagytak neki a kasszájánál, és úgy érezte, folyton figyelik őt. Segítséget kért tőlem. Azt szerette volna, ha küldök neki néhány biztonsági őrt, de én nemet mondtam a kérésére. Igazából nem is hittem neki, azt hittem szórakozik. 22 óra környékén felhívott tegnap, de nem vettem neki fel. Miattam halt meg, mert nem segítettem neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
Amint a mondandója végéhez ért a férfi, megragadta a legközelebbi whisky-s üveget és teleöntötte a poharát. Azzal sem foglalkozott, hogy a remegő kezének köszönhetően az egész pult úszott az alkoholban. <i>Bűntudata</i> volt, még a vak is meg tudta volna állapítani. Azonban a bűntudat mellett, más érzelem is látszott rajta. A <i>Szégyen. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Maga tudta, igaz? – jött rá a lényegre, Seraphine. – Tudta, hogy a Grim Reaper zaklatja Pierre-t, de nem mondta meg neki. Mert nem akarta magát veszélybe sodorni, nem akart maga lenni a következő a gyilkos listáján.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én tényleg nem akartam ezt az egészet – suttogta a férfi maga elé, Garrett gúnyosan felhorkantott, de nem szólt semmit sem. – Sajnálom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönjük, Mr. King – szólalt meg Shanon elhúzott szájjal, s szánakozva megcsóválta a fejét. – Büszke lehet magára.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHnE3DULB3-d_A07id7Y39eNXteFeauvNoN9yPW3hM2rXfJDOTh8nAiVTvIzuHagv9oPMbnWGrhY6oYmFXq9qhMV85v-9axQ5jmad_yAW0-Ge9tQEvQnDl3THufZkW37lpjrBv9XhyupvB/s1600/tumblr_inline_mqlzmv9sCV1qz4rgp.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHnE3DULB3-d_A07id7Y39eNXteFeauvNoN9yPW3hM2rXfJDOTh8nAiVTvIzuHagv9oPMbnWGrhY6oYmFXq9qhMV85v-9axQ5jmad_yAW0-Ge9tQEvQnDl3THufZkW37lpjrBv9XhyupvB/s1600/tumblr_inline_mqlzmv9sCV1qz4rgp.gif" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Azzal a mondattal mindhárom nyomozó biccentett egyet az idősebb férfinek, majd megfordultak és elhagyták a helyiséget. A cipők kopogásán kívül, Mr. King elfojtott zokogását lehetett csak hallani a bárban. Nem a félelem, bánat vagy a csalódás könnyei folytak végig az arcán, nem. Azok a szégyen könnyei voltak.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Miután Seraphine-ék beszálltak az autóba, Garrett elgondolkodva szólalt meg, közben a napszemüvegét felhelyezte a fejére.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Honnan tudtad, hogy az öreg is azért részben benne van a dologban, Ser? – fordult hátra a lányhoz, aki éppen a legújabb rejtvényt tartotta a kezében, melyet időközben vett ki a táskája legaljáról.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem láttad a reakcióit? – nézett fel barna szemeivel a lány. – Meg mikor odaértünk a pulthoz, valami olyasmit motyogott maga elé, hogy <i>„Nem én leszek a következő”</i>. Ezekből következtettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És igazad lett, mint mindig – szólalt meg vigyorogva Shanon, ám a vidám hanglejtése és a széles mosolya mögött, kiéleződött a féltékenység hangja is, ami feltűnt a másik lánynak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Seraphine nem szólt semmit sem, hanem inkább villantott egy kényszermosolyt barátnője felé, majd a rejtvényre terelődött a tekintete ismételten. Garrett időközben elindította a kocsit, így a csapat már visszafele tartott a rendőrségre. A fiatal nyomozólány még mindig gyanúsan méregette a kis cetlit, melyre a feladványt írták. <i>Nem lehet igaz, egyszerűen nem.</i> Képtelenségnek tartotta azt, hogy ott a helyszínen már megfejtette.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Srácok, én szerintem megfejtettem a rejtvényt – nyelt egyet Seraphine, Shanon érdeklődve fordult hátra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi is áll benne?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hol csend van, ott hinned kell. Ám a magányt megtörik a harangok, melyek érted... ennyi a normális szöveg. A többi az a szám, betűkombináció.</div>
<div style="text-align: justify;">
- „Melyek érted szólnak” lesz a befejezés szerintem – mondta Shanon. – Tényleg gyanúsan egyszerű.</div>
<div style="text-align: justify;">
- El kell látogatnom a templomba – húzta össze a szemöldökét Seraphine.</div>
<div style="text-align: justify;">
A lány mondatára mindkét nyomozó heves tiltakozásba kezdett, mondván a nyomozólány veszélybe sodorja magát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem mehetsz oda egyedül – felelte Garrett. – Veszélyes, még meg is ölhetnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Így van – helyeselt a barátnője is, minek hatására Seraphine kelletlenül megforgatta a szemeit. – Hogy fogsz védekezni, ha megtámadnak?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megölöm az illetőt – vont vállat, majd elrakva a táskájába a rejtvényt, inkább az elhaladó utcákat kezdte el bámulni a lány.</div>
<div style="text-align: justify;">
Semmi kedve nem volt a többiekhez, főleg az miatt, mert el akarták tántorítani őt egy remek tervtől, ami újabb esélyt adott arra, hogy elkaphassa a gyilkost.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi van? Te nem vagy normális, Ser – mondta rosszallóan a másik lány.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Inkább leszek gyilkos, mint meggyilkolt.</div>
<div style="text-align: justify;">
S, azzal a mondattal a fiatal nyomozónő lezártnak tekintette a beszélgetést. Az út hátra maradó részében senki nem szólt semmit sem, így Seraphine-nak bőven volt ideje arra, hogy magában elhatározzon mindent a legújabb tervéhez..</div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
<i>„Bizonyítsd be, hogy ez a szörnyűség, amit elképzelek és átélek, nem igaz – de ha mégis igaz, akkor azt bizonyítsd be, hogy tudjam a legrosszabbat, és szembenézhessek vele.”
</i></div>
</div>
Faıthe C.http://www.blogger.com/profile/18291787485382460566noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-3568437805146748775.post-10262823767986833102015-09-19T05:00:00.001-07:002015-12-08T09:32:53.834-08:00Helyzetjelentés, avagy hogyan tovább?<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJwYWwxKeKIjWQFFHhnzr8lq2_TVIiI52aarQrAVhghyphenhyphenUsjWUBvyBteKFAlOayIQWtuf2Obhd4S5_wBrxLX03seiwmILZkSJumNhYQug_Ev_pRYa7Y9rAUziSj35WtIdU_ArFTd2IvZAR5/s1600/Cruel+Intentions+Graphics+2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJwYWwxKeKIjWQFFHhnzr8lq2_TVIiI52aarQrAVhghyphenhyphenUsjWUBvyBteKFAlOayIQWtuf2Obhd4S5_wBrxLX03seiwmILZkSJumNhYQug_Ev_pRYa7Y9rAUziSj35WtIdU_ArFTd2IvZAR5/s320/Cruel+Intentions+Graphics+2.jpg" width="285" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i><b>Sziasztok drágák!</b></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Nem gondoltam, hogy valaha is eljön ez a pillanat, ugyanis azt hittem rendesen tudom írni meg folytatni a blogomat, de sajnos nem így lett. Ez miatt pedig úgy gondoltam megérdemeltek egy helyzetjelentést, hogy hova is tűntem el ennyire. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Nem tudom, hogy az olvasóim közül hányan tudják azt, hogy idén lettem <b style="font-style: italic;">végzős</b> a gimnáziumban, így már az első hét után teljesen a nyakamba szakadt minden, ami ilyenkor a 12. osztállyal jár. Konkrétan semmire nincs időm, de tényleg. Ráadásul jövő héttől még bébiszitterkedni is fogok hétfőn meg szerdán késő este, így végképp nem lesz szabadidőm. Kedden szalagavatós táncpróbám van, csütörtökön külön matekom, pénteken pedig emelt angolom 7 és 8. órában. Arról meg ne is beszéljünk, hogy néhány tételt ki kell dolgoznom még + meg is kell tanulnom őket, mert állandó és folyamatos felelés van belőlük. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Röviden tömören, semmire nincs időm, még olvasni se tudok, nemhogy írni. Későn érek haza, ráadásul ha van is egy kis szabadidőm azt is pihenéssel töltöm és nem a gép vagy a word dokumentum bámulása előtt. Remélem ezt megtudjátok érteni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>Tudom, hogy konkrétan cserben hagylak titeket, mert várjátok már az új részt, de egyszerűen nincsen időm. </b><i><b>Sajnálom. </b></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Azt viszont tudnotok kell, hogy a blog <b>NEM</b> zár be! Csak egy kicsit szünetel, bár a részeket megpróbálom írni, de nem tudok biztosat mondani, hogy mikor rakom fel őket. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Sajnos ugyan két olvasómat már elveszítettem, de köszönöm annak a 46 embernek aki még olvassa és fel van iratkozva a blogomra. :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Tervezek még nyitni egy novellás blogot, de nem tudom, hogy abból is lesz-e valami. Azért valljuk be, novellákat könnyebb írni, mint egy konkrét történetet.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>Köszönöm a megértéseteket és megpróbálok majd részeket hozni az őszi, illetve a téli szünetben!</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>Puszil és ölel titeket,</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>Faithe.</i></div>
<br />Faıthe C.http://www.blogger.com/profile/18291787485382460566noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3568437805146748775.post-67569293915781504432015-07-21T11:13:00.001-07:002016-04-13T08:28:47.186-07:00Chapter Six.<b>Sziasztok nyuszik!</b><br />
Annyira, de annyira sajnálom, hogy nem tudtam előbb hozni az új részt. Egyszerűen elment az ihletem, ráadásul teljesen le voltam foglalva. Mindenfelé járkáltam és így időm sem volt arra, hogy a részt írjam.<strike> Arról nem is beszélve, hogy még az átkozott tételekbe se kezdtem bele.</strike> Remélem kárpótol titeket ez a fejezet, ami 6 oldalasra sikeredett. :) A fejezetről annyit, hogy Seraphine kelletlenül, de ellátogat a színházhoz, ahol majd meglátjátok, hogy mi lesz. :D A részben szerepel még Shanon szerepel, szóval leginkább ebben a részben csak Seraphine lesz, <strike>amit sajnálok.</strike> Ígérem a következő fejezetben több szereplő is felfog bukkanni, no meg több izgalom is lesz. :D<br />
Jó olvasást kívánok mindenkinek ehhez a részhez is, remélem elfogja nyerni a tetszéseteket! :) Jobb oldalt tudtok szavazni, hogy ki a kedvencetek. C:<br />
Köszönöm a 38 feliratkozót! Imádlak titeket! ♥<br />
Puszi, Faithe.<br />
<a name='more'></a><div style="text-align: center;">
<i><br /></i>
<i>„A gyilkosok általában a saját kényszerük rabszolgái. Azért ölnek, mert muszáj nekik, nem bírják megállni.”</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Az út a színházig, Seraphine számára elég lassan és borzalmasan telt, ugyanis egy olyan szerencsétlen taxist fogott ki magának, aki minden egyes kanyarnál valaminek sikeresen nekiment. A lány magában számolta egy darabig, hogy mennyi autónak ütköztek neki és hogy mennyi kukát borítottak fel, ám amikor a negyedik kanyarnál kis híján elütöttek egy idős hölgyet, Seraphine abbahagyta a számolgatás és inkább azért fohászkodott, hogy épségben odaérjen a színházig. Még mindig mérges volt Holbrook nyomozóra, amiért őt küldte el, no meg amiatt is, mert félbeszakította a lányt a mondandója közepén. Seraphine biztosra vette, hogy a rejtvénynek semmi köze sincs a színházhoz, hiába állítja azt Shanon és Wren. <i>Nekem mindig igazam van,</i> gondolta makacsul a lány, fejét pedig kicsit felszegte. Az út hátralévő részében a fiatal nyomozónő mélyen elmerült a gondolataiba, melyek Grim Reaper személye körül forogtak. Érdekesnek tartotta a rejtélyes gyilkost, hiszen nem mindennapi eset, hogy valaki rejtvényekkel gyilkoljon. Nyilvánvaló volt Seraphine számára, hogy a gyilkos rendkívül okos személy, elvégre olyan agyafúrt rejtvényeket alkotott, melyek még a rendőrségen is kifogtak. Még azt is megmerte kockáztatni, hogy átlagosnál nagyobb IQ-val rendelkezett Grim Reaper, ami mondhatni nagy szó. A sorozatgyilkos kategóriába nem sorolhatta be a férfit, ugyanis az áldozatokban semmi közös vonás nem volt, ráadásul nem hasonló módon követte el a gyilkosságokat. <i>A végén még új kategóriát kell számára létrehozni.</i> Keserűen elhúzott szájjal gondolt arra Seraphine, hogy vajon mi vehette rá Grim Reaper-t az ölésre. <i>Egy gyerekkori trauma? Vagy esetleg egy viszonzatlan szerelem? Netán a hatalomvágy?</i> Arra a kérdésre csak egy ember tudta a választ. Saját maga a gyilkos.</div>
<div style="text-align: justify;">
Seraphine-t a kocsi fékezése rántotta ki az elmerengésből, amihez hozzátársult az előttük álló autó riasztója, ami azért indult be, mert a taxis beletolatott a hátuljába. A lány felsóhajtott majd átnyújtotta a férfinek a kért összeget, ezt követően pedig kiszállt az autóból. A nyomozónő megigazította a széltől összekócolt haját és elindult a színház irányába, ami szerencsére már nem volt messze. Ahogy távolodott, úgy halkult a kocsi riasztójának hangja, amelyhez másodperceken belül hozzátársult a morcos tulajdonos káromkodása, amin a lány halkan kuncogott egyet. Seraphine legelőször a folyamatosan villogó, hosszú cégért pillantotta meg a színházból, mely az aktuális fődarabot reklámozta hatalmas betűkkel. Mikor pedig a nyomozólány az épület bejárata elé ért, tekintete rögtön a színes plakátokon állapodott meg. Mindegyik különböző darabot hirdetett, melyek a következő héttől voltak érvényesek. A barnahajú lány két kedvenc darabja, a Macbeth és a Szentivánéji álom is a műsorlistán szerepelt, ráadásul egymást követték. <i>Lehet lazításképpen el kéne jönnöm rájuk. Úgy is rég láttam őket,</i> töprengett Seraphine, ám nyomban eszébe jutott, hogy egy őrült gyilkost kell elkapniuk, így nincs ideje a pihenésre. A lány keserű szájízzel fordult el a színes plakátoktól és az utcát kezdte el szemlélgetni. A szél lágyan fújdogált, de már érezni lehetett a közelgő vihart. A színháznál lógó virágtartók ide-oda lengtek a szellőnek köszönhetően, néhány falevél pedig a járdákon végezte, amelyekre az emberek könyörtelenül rátapostak. Seraphine elgondolkodott azon, hogy vajon miért nem várt rá odakint valaki a színház alkalmazottjai közül? Hiszen úgy lett volna illendő, ha már az igazgató odakérette a rendőrség egyik nyomozóját. <i>Itt valami nem stimmel.</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLLTGEjPUf5Ar0PhQl6cxfHcXTpjOLyh8_QpEcwKrkioFEi-ZUIJ2N2DQ-nqRF3t-jtuBBlJOJiPt_qZyC-23SyAWtPHf7uW34CIlsm91sUhDk1ow2o3cqCzN9RUXT1816BbFcTAV4LL-h/s1600/tumblr_nmefnn1pje1rtocego3_250.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLLTGEjPUf5Ar0PhQl6cxfHcXTpjOLyh8_QpEcwKrkioFEi-ZUIJ2N2DQ-nqRF3t-jtuBBlJOJiPt_qZyC-23SyAWtPHf7uW34CIlsm91sUhDk1ow2o3cqCzN9RUXT1816BbFcTAV4LL-h/s1600/tumblr_nmefnn1pje1rtocego3_250.gif" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor a fiatal nyomozólány megunta a hosszas várakozást, elindult a bejárati ajtóhoz, ám hirtelen megtorpant ugyanis megakadt a szeme valakin. Pár méterrel odébb az egyik lámpaoszlopnál egy kisfiú álldogált, kezében egy hatalmas, szivárványszínű nyalókával. A gyerek nem lehetett több hétnél és barna szemeivel Seraphine-t fürkészte, pislogás nélkül. A lány kérdőn összehúzta a szemöldökét, majd azt követően egy apró mosolyt küldött a kisfiú felé, aki megfordult és elrohant. Seraphine nem tudta mire vélje a gyerek viselkedését, hiszen soha életében nem találkozott vele, mégis úgy tűnt mintha a kisfiú ismerné őt. Végül a lány egy vállvonás kíséretében megfordult és belépett a színház előcsarnokába. A helyiség azonnal elkápráztatta Seraphine-t, a falakat ismert írók, színészek borították egyik oldalt, míg a másik oldalon az addigi igazgatók különösen nagyméretű portréi voltak megtalálhatók. A különböző emeletekre egy íves, egykarú lépcső vezetett fel mindkét oldalon, melyeket szatén anyaggal és borostyánnal borítottak be a hatás kedvéért. Az előcsarnoki üvegablakok előtt különböző fajtájú virágok pihentek átlátszó üvegcserepekben, a kicsi recepciós pultot is elég egyszerű volt észrevenni, mely az aranybetűs feliratnak volt köszönhető. Seraphine mély levegőt vett és elindult a pult felé, ahol egy eper szőke hajú lány álldogált, magazinnal a kezében. Amint odaért a nyomozónő, a recepciós felpillantott a Cosmopolitan legfrissebb számából majd lerakta és egy mosolyt villantott Seraphine felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó napot, miben segíthetek?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Seraphine Rosier, nyomozó – mutatta fel a rendőri igazolványát mire egyszeriben a recepciós arcáról lehervadt a mosoly. – Az igazgatóval szeretnék beszélni, ha lehetséges.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az igazgató nincs itt – rázta meg a fejét. – Egy jó darabig nem is fog itt lenni, tekintve, hogy elutazott.</div>
<div style="text-align: justify;">
A barnahajú lány megütközve nézett a másik lányra, aki zavartan a haját kezdte el piszkálni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De hiszen kaptunk tőle egy hívást nemrég! – háborodott fel Seraphine. – Olyan egy-két órával ezelőtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Arra a kijelentésre a recepciós lány elgondolkodva nézett maga elé, majd pár másodpercen belül ismételten megszólalt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó, igen, ha jól emlékszem Mr. Ainswick tényleg telefonált valakinek, de azt hittem a taxi vállalatnak, hogy küldjenek egy kocsit neki – húzta össze a szemöldökét a lány, majd megrázta a fejét. – Mivel kapcsolatban kereste fel önöket?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Holbrook nyomozónak azt mondta a telefonban, hogy attól fél valakit meg fognak gyilkolni a színészek közül – a recepciós harsányan felnevetett, kezét a szívéhez kapta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igazán? – kérdezett vissza nevetések közepette. – Ez olyan abszurd, Miss.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Remélem majd akkor is ilyen jól fog nevetni, amikor magát gyilkolják meg – jegyezte meg élesen a nyomozónő, mire egyszeriben a recepciós arcára fagyott a nevetés.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom, de nem tudok segíteni. Képtelennek tartom, hogy valakit megöljenek a színészek vagy az alkalmazottak közül – nézett körben, majd ismételten Seraphine-ra pillantott. – Mr. Ainswick talán tudott volna magának ebben segíteni, tekintve, hogy ő hívatta önt ide.</div>
<div style="text-align: justify;">
Seraphine felsóhajtott. Egy tollat vett elő és ugyan vonakodva, de felírta a Rendőr- Főkapitányság telefonszámát egy apró cetlire, amit átnyújtott a recepciósnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha bármi furcsát lát vagy hall, akkor hívja ezt a számot – s meg se várva a másik lány válaszát a nyomozólány elindult a kijárat felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
Seraphine idegesen csapta be a színház üveges ajtaját, még azzal sem törődött, hogy akár be is törhetett volna az üveg. Nem akarta elhinni, hogy konkrétan a semmi miatt lett odaküldve. <i>Elmehet a francba Holbrook is,</i> folytatta a dühöngését tovább a lány majd éppen a telefonját akarta kivenni a táskájából, amikor tekintete ismételten a közeli lámpaoszlopnál állapodott meg. Megint ott állt a kisfiú és őt nézte. Seraphine-t kirázta a hideg, majd egy mély levegő vételt követően a kisgyerek felé kezdett lépkedni, aki rezzenéstelen arccal állt egyhelyben. Mihelyst a lány odaért az oszlophoz a kisfiú felnézett a nyalókája mögül, Seraphine pedig leguggolt elé egy halvány mosollyal az arcán.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia! Hogy hívnak?</div>
<div style="text-align: justify;">
A kisfiú másodpercekig csak csendben állt és a lányt nézte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fabian – felelte végül halk hangon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Örülök a találkozásnak Fabian, én Seraphine vagyok – jött a válasz a nyomozónőtől, aki alaposan megnézte a kisfiút.</div>
<div style="text-align: justify;">
Rövid, világosbarna haja volt, amihez hatalmas barna szemek társultak, hosszú szempillákkal. A lány rögtön meg tudta állapítani, hogy a kisfiú visszahúzódó és szerény, feltehetőleg még talán barátai sem voltak. Színes nyalókája néha-néha megingott a kezében, ahogy egyhelyben állt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, hogy <i>ki</i> vagy – bólintott egyet Fabian és megnyalta a nyalókáját.</div>
<div style="text-align: justify;">
Seraphine döbbenten meredt a kisgyerekre. Nem akart hinni a fülének, mégis honnan ismerheti őt, Fabian?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindig rólad beszél, amikor elhalad ebben az utcában. Maga elé mormolja folyamatosan a nevedet – billegett ide-oda a mondat közben a kisfiú, Seraphine pedig kisebb sokk hatása alá került.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Csak nem a Grim Reaperről beszél? </i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Fabian, kiről beszélsz? Ki az az ember, akit erre szoktál látni? – kérdezgette Fabiant kétségbeesetten.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Itt van a lehetőség,</i> gondolta magában boldogan Seraphine. <i>Végre el tudnánk kapni.</i> Csak reménykedett abban, hogy a kisfiú meg tudja mondani annak az embernek a nevét, hiszen akkor végre le tudnák zárni a Grim Reaper ügyet. A fiatal nyomozólány várakozóan nézett Fabianra, aki végül nem azt a választ adta, amire Seraphine számított.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fogalmam sincsen. Mindig csuklyát hord a bácsi és állandóan sietve közlekedik, miközben magában beszél. Anyukám mindig mondja, hogy ne foglalkozzak a csavargó bácsikkal – válaszolta egy vállrándítás kíséretében a fiú, a nyomozónő elhúzta az ajkait.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Láttad ennek a bácsinak az arcát?</div>
<div style="text-align: justify;">
Fabian hevesen bólogatni kezdet és megdörzsölte az arcát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyszer láttam, éppen a szemközti ékszerüzlet kirakatát nézte. Amikor megfordult és rám nézett, széles mosolygásba kezdett majd elment. Nem hiányoztak a fogai, szóval nem értem, hogy anyukám miért mondja, hogy egy csavargó – tárta szét karjait a kisfiú a hatás kedvéért, mire Seraphine erős késztetést érzett arra, hogy elnevesse magát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha esetleg mutatnék néhány képet, felismernéd a bácsit? – kérdezte Seraphine és egy apró mosoly bujt meg az ajkaiban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze! – vigyorodott el Fabian.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy óra múlva visszajövök, rendben? – a kisgyerek bólintott egyet majd egy integetés kíséretében elszaladt a pékség felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
Seraphine-nal madarat lehetett volna fogatni, olyan boldog volt. Eljött az a nap is, hogy végre le tudják leplezni a gyilkost egy kisfiú segítségével! Már csak képeket kellet szereznie minden lehetséges gyanúsítottról. Volt egy olyan érzése, hogy valaki a rendőrségtől a gyilkos. Sose tudta megmagyarázni miért érzett így, egész egyszerűen csak biztosra vette. Sok volt a gyanús személy a rendőrségen. Nem akarta hangosan kimondani, de Garrett túl gyanús volt neki. <i>Miért jött vissza ilyen hirtelen? Lehet kifogásnak használta csak azt, hogy McNail ezredes hívatta?</i> Mindenki potenciális gyilkos. Még Ethan és Noel is. <i>Mihamarabb képet kell szereznem néhány nyomozóról és Noelről. Ethanről szerencsére nem kell, róla van</i>. A fiatal nyomozólány már akkor elkönyvelte a sikert, így egy hatalmas mosollyal az arcán szállt be a taxiba. Nem is sejtette, hogy két, gonosz szempár mindvégig őt figyelte. Grim Reaper ajkai keserű fintorba torzultak, legbelül pedig dühöngött. Legszívesebben vérfürdőt rendezett volna, egyszerűen nem hagyhatta, hogy egy kisgyerek belerondítson a tervébe. Idegesen belerúgott egy fémdobozba, majd Fabian után eredt, hogy minél előbb megállítsa.
A fiatal nyomozónő viszonylag hamar odaért a Rendőr- Főkapitányságra, ami annak volt köszönhető, hogy nem egy szerencsétlen taxist fogott ki, ráadásul direkt meg is kérte a taxist, hogy siessen. Minden perc számított. Berohanva az épületbe, Seraphine besurrant a különböző mappákat tartalmazó szobába, ahol egy csomó fiókkal találta szemben magát. Mély levegőt vett és ahhoz az oszlophoz lépett, ahol a nyomozók dokumentumait tartják. A lány sajnos rádöbbent arra, hogy bizony túl sok időbe telt volna, ha az összes férfinyomozó képét lefotózta volna, így inkább csak azokét fotózta le, akik szerinte túlságosan gyanúsak voltak. Annak köszönhetően pedig Wilden, Holbrook, Wren, Garrett és még McNail ezredes is a gyanúsítottak listáján landoltak, pedig Seraphine sejtette, hogy Wren vagy éppen az ezredes ártatlan. Őket leszámítva még legalább hat ember képét fotózta le a nyomozónő. Váratlanul a lány megpillantott egy dokumentumot és kisebb hezitálás után végül megragadta. A dokumentumhoz még egy gyilkossági ügy mappája is társítva volt.</div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
<b>ROSIER, BERNARD. </b></div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
<b>A BRIDGELAND – ÜGY. </b></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Seraphine csak halványan emlékezett arra, hogy az apja dolgozott azon a gyilkosságon, hiszen mindössze <i>hat éves</i> volt akkoriban, de azt jól tudta, hogy nagy port kavart az egész. Kinyitotta a mappát majd elkezdte olvasni az apja által írt jelentést.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Bernard Rosier nyomozó jelentem: a mai napon a Bridgeland – Ügyet lezártnak nyilvánítom. A körözött személyt, Michael Bridgeland-et (Született: 1979. Március 10, életkor 18) önvédelemből kénytelen voltam lelőni, tekintve, hogy ellenállást tanúsított nekünk. Kollégámra, Arnold Howard-ra rálőtt, engem pedig megpróbált leszúrni egy konyhakéssel, így lelőttem, amibe azonnal belehalt.
Körözési indoka volt: Többszöri késszúrással megölte a barátnőjét, Lisa Maynard –ot saját otthonában, 1997. Augusztus 10.-én.
A körözött személy nem volt büntetett előéletű. Holttestét a családja azonosította a mai napon.</i></div>
<div style="text-align: right;">
<div style="text-align: right;">
<i>Dátum: 1997. Augusztus 29, 19 óra 10 perc. </i></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
A fiatal nyomozólány pont amikor a jelentés végére ért, egy kezet érzett meg a vállán, minek hatására sikítva fordult meg és ejtette ki a kezéből a két dokumentumot, amik az idegen és a saját lába elé esett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te meg mit keresel itt? – kérdezte Shanon és érdeklődve meredt a barátnőjére, aki a lapokat szedte fel a földről.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi különöset - emelkedett fel a földről a lány, Shanon felhúzta az egyik szemöldökét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem ez nem tűnik semminek – mutatott a két dokumentumra. – Mi dolgod van vele?</div>
<div style="text-align: justify;">
Seraphine hosszan felsóhajtott és visszahelyezte az apja és a Bridgeland Ügy mappáját a fiókba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igazából nem ezek kellettek nekem – csukta be a fiókot a lány. – Véletlen akadtam rá az apám dokumentumára.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha nem azok kellettek, akkor mik? – fonta össze a másik lány a két karját maga előtt és várakozóan a barátnőjére tekintett, aki eleinte vonakodott, de végül elmondta neki, hogy mit is keresett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak néhány férfinyomozó képe kellett, mert találtam egy kisfiút, aki be tudná azonosítani a Grim Reaper-t. Szóval, ha most megbocsátasz.. – indult el a kijárat fele Seraphine, ám Shanon az útjába állt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért nyomozók képe kell? Csak nem azt gondolod, hogy beépített ember van itt a rendőrségen? – nézett a barátnőjére megrökönyödve a másik nyomozólány.</div>
<div style="text-align: justify;">
Seraphine határozottan bólintott egyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De, pontosan azt hiszem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez őrültség.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kéne szereznem egy képet Noelről is – merengett el Seraphine, barátnője pedig felhorkant.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Már ő is gyanús?</div>
<div style="text-align: justify;">
- <i>Mindenki gyanús</i> – vetette oda neki a lány, majd vett egy mély levegőt. – Kéne indulnom, szóval elengedsz vagy jössz te is velem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elkísérlek – sóhajtotta a lány, ezt követően pedig együtt mentek ki a helyiségből.</div>
<div style="text-align: justify;">
Shanon és Seraphine nem sokat beszéltek a kocsiban, míg az előbbi amiatt aggódott, hogy beépített ember van a rendőrségen belül, addig az utóbbi abban reménykedett, hogy Fabian ott legyen a színháznál. Bízott abban, hogy végre valahára vége fog lenni ennek az egész „Grim Reaper Őrületnek”, sejtése sem volt arról, hogy mennyire is tévedett.
A színházig való utat viszonylag gyorsan tették meg, ami Shanon kocsijának volt köszönhető. Semmi kedve nem volt Seraphine-nak egy újabb taxizáshoz, emiatt örült, hogy barátnője is eljött vele. Miután mind a kettő nyomozónő kiszállt a kocsiból, Shanon várakozva pillantott Seraphine-ra, aki csak szem forgatva intett neki, hogy kövesse őt. Ugyan a színház bejáratához akartak menni, de amint Seraphine megpillantotta a kisfiút az egyik padon üldögélve, irányt változtatott és Fabian felé ment. Amaz a lábát lógatta és egy csokit majszolt, mikor pedig felpillantott, mosolyogva integetni kezdett a két nyomozónőnek, akik visszaintegettek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia, Fabian! – köszönt neki vidáman Seraphine, majd helyet foglalt a fiú mellett. – Ő itt Shanon, a legjobb barátnőm és egyben az egyik nyomozótársam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia – mosolygott rá Shanonra, aki félszegen visszamosolygott. Egyedül ő nem ült le a padra, hanem inkább állt. – Elhoztad a képeket, amiket mondtál? – fordult Seraphinehoz, aki bólintott egyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nézd végig a képeket és mond meg, hogy ki az a bácsi, akit látni szoktál – nyújtotta át a telefonját a lány Fabiannak, aki azonnal elkezdte nézegetni a képeket.</div>
<div style="text-align: justify;">
Pár perces csend telepedett közéjük, amit néha Seraphine dobolása tört meg, ugyanis a lány nagyon izgult. Shanon némán figyelte a barnahajú kisfiút és látszott rajta, hogy kételkedik abban, hogy Fabian meg tudja mondani ki is a gyilkos.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyik sem az – törte meg a csendet a kisfiú, a telefont visszaadta a nyomozónőnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ekkor Shanon vette elő a telefonját és egy képet mutatott meg Fabiannak, amin Noel volt. Seraphine-nak elakadt a lélegzete. <i>Honnan van neki képe róla?! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Az meg honnan van? – kérdezte döbbenten a lány. Shanon elvigyorodott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még a kávézónál csináltam, amikor Valeryvel voltunk. Neked akartuk átküldeni – felelte Shanon, majd Fabian felé fordult és leguggolt elé. – Ő az?</div>
<div style="text-align: justify;">
A kisfiú hangosan felsóhajtott, fejét pedig megrázta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, ő sem az – válaszolta, azt követően pedig leugrott a padról. – Kár, hogy nem segíthettem. Ma egyébként nem is láttam őt, pedig mindennap meg szokta nézni azokat a csodás ékszereket – mutatott a szemközti ékszerbolt felé.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2ZRtX-wrg07roCtIFmBGg3cUe-fWCqAo2s3qtBIZ8RKy0Qgt7NQ6csVCmGwJ5tJAACVj2mmN7MEFRKVLBynjfzrCgCPSvF2Txof6WMDJPdLstYBtIeqZX6SNmqNOFUmtSLE9F-hIJSj8g/s1600/tumblr_mqmtypSbkA1r4nereo2_250.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2ZRtX-wrg07roCtIFmBGg3cUe-fWCqAo2s3qtBIZ8RKy0Qgt7NQ6csVCmGwJ5tJAACVj2mmN7MEFRKVLBynjfzrCgCPSvF2Txof6WMDJPdLstYBtIeqZX6SNmqNOFUmtSLE9F-hIJSj8g/s1600/tumblr_mqmtypSbkA1r4nereo2_250.gif" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
A két nyomozónő egyszerre fordult meg, tekintetük rögtön megakadt az ismerős bolton.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pierre Deveroix Ékszerüzlete? – vonta fel a szemöldökét Shanon. – Mit akarhat egy ékszerboltban a gyilkos?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyilván nem eljegyzési gyűrűt venni – rázta meg a fejét a másik lány. – Induljunk szerintem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Shanon bólintott egyet és mindketten a kisfiú felé fordultak, aki várakozóan nézett rájuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönjük a segítséged, Fabian – mosolygott Seraphine, azt követően pedig elbúcsúzott a kisgyerektől majd barátnőjével együtt beszálltak a kocsiba és elhajtottak.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Grim Reaper csendben várakozott az egyik sikátoros résznél. Szerencsére olyan részt fogott ki magának, ahol nem lehetett őt látni. Amint Shanon kocsija messzebb került, a férfi kijött a sikátorból és a kisfiú felé igyekezett. Már alig várta, hogy az a két lány eltűnjön. <i>Mindig beleütik valamibe az orrukat,</i> gondolta dühösen a férfi és mihelyst a kisfiú elé ért, egyik kezét kivette a zsebéből és átnyújtott Fabiannak két szivárványszínű nyalókát. Kivételesen hálás volt az égnek, hogy még idejében el tudta kapni a gyereket. <i>Még csak az kellett volna, hogy kiderüljön ki is vagyok valójában.</i> Fabian azt követően, hogy elfogadta a két nyalókát, elrohant a férfitől, aki vigyorogva nézett utána. Nem sokkal később pedig fütyörészve járta az utcákat, miközben azon gondolkodott, hogy hogyan is fogja megölni a következő áldozatát.</div>
<div style="text-align: justify;">
Késő estére járt már az idő, amikor Seraphine fáradtan hazaért. Megérkezett a várt vihar, aminek köszönhetően a lány teljesen elázott. Bátyja, Ethan a kanapén ülve nézett egy filmet, valószínűleg horrort. A lány megforgatta a szemeit, cuccait ledobálta, majd felment a lépcsőn és egyenesen a szobájába ment. Csalódott volt, hogy nem sikerült kiderítenie ki is a gyilkos, pedig bízott abban, hogy Fabian meg tudja mondani. <i>Tévedett.</i> Hirtelen eszébe az is jutott, amit a kisgyerek folyton mondogatott: <i>„Mindennap az ékszereket nézegeti. Mindig az ékszerbolt előtt megy el.”</i> Abban a pillanatban a lányt rosszérzés fogta el, amire a rejtvény is rájátszott, így azonnal előszedte a noteszét, melybe leírta pontosan a feladványt.</div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
<b>Csillog és villog, de a látszat néha csalhat. </b></div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
<b>Ott díszeleg ahol az ember dkfjdsfhrtovgdn3859256P1?</b></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Seraphine azon nyomban a telefonja után nyúlt és Shanon számát kezdte el tárcsázni. Másodpercek múlva barátnője felvette a telefont, a lány pedig azonnal hadarni kezdett neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Shanon tudom ki lesz a következő áldozat! Meg tudjuk menteni. Emlékszel az ékszerboltra? Annak a vezetője lesz az áldozat, végre megoldottunk egy rejt..</div>
<div style="text-align: justify;">
- Seraphine, késő – vágott közbe Shanon halk hangon.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nyomasztó csend telepedett közéjük. A fiatal nyomozólány nyelt egyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt hogy érted?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az ezredes nemrég hívott. Egy újabb gyilkosság történt. Az ékszerboltost ölték meg, jól gondoltad. Pont most akartalak hívni, hogy elmondjam, de te megelőztél.</div>
<div style="text-align: justify;">
Seraphine nem válaszolt Shanon mondataira. <i>Nem is tudott volna</i>. Döbbenve állt szobája közepén, telefonja kicsusszant a kezéből és a szőnyegen végezte egy tompa puffanással. Pont, ahogy Pierre Deveroix végezte a boltja padlóján..</div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
<i>„Ránézel az emberekre és kirakóst látsz. Én játékot. Élvezet az emberekkel játszadozni, hiszen tudom, hogy én soha nem veszíthetek. Én mindig a győztes oldalon fogok állni, ebben biztos vagyok.”</i></div>
</div>
Faıthe C.http://www.blogger.com/profile/18291787485382460566noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-3568437805146748775.post-74640099441980641352015-06-26T10:27:00.002-07:002016-04-13T08:29:03.723-07:00Chapter Five.<b>Sziasztok nyuszik! :)</b><br />
Végre valahára meghoztam a legújabb fejezetet, amely szerintem sokkal jobbra sikeredett mint az előző. Kicsivel hosszabb is lett, de remélem nem fog nagyon feltűnni és nem fogjátok elunni magatok az olvasása közben. A mostani részről annyit, hogy Seraphine és Garrett látogatást tesznek az egyik halott barátjánál, Noel pedig ismét feltűnik a színen. (Dalma barátnőm már hiányolta mindannyiunk kedvenc kávés fiúját.) Mellettük a részben még megjelenik Holbrook és Ethan is. Az események pedig innentől befognak indulni. Remélem elnyeri a tetszéseteket ez a rész is. :)<br />
A következő részt megpróbálom hamarabb hozni! Köszönöm szépen a 2650 megjelenítést és a 33 feliratkozót! ♥<br />
Jó olvasást kívánok mindenkinek, remélem tetszeni fog ez a rész is!<br />
Puszi, Faithe.<br />
<br />
<a name='more'></a><div style="text-align: center;">
<i><br /></i>
<i>„Nem kell keresni a bűntényt, jön az magától is.” </i></div>
Másnap reggel a fiatal nyomozólány kissé nyűgösen és kialvatlanul kelt fel, ugyanis McNail ezredes már kora hajnalban felhívta telefonon, Seraphine-t, hogy kivételesen előbb menjen be a rendőrségre, mert sok dolga lesz. Ugyan részletesen nem fejtette ki a főnöke, hogy mi lesz a dolga, de a lány szinte biztos volt benne, hogy a Grim Reaper gyilkosságokkal kapcsolatos. <i>Lehet elkapták a gyilkost? Vagy talán vannak már gyanúsítottak?</i> Nem, az nem lehet.
Miközben Seraphine az ablakon kibámulva elmélyedt a gondolataiban, addig testvére a konyhában tevékenykedett és a kávét főzte le a húgának. Életében először főzött le kávét, ugyanis a Rosier családban egyedül Seraphine és az apja szokott kávézni, így emiatt csak remélni tudta, hogy a fiatal nyomozólánynak ízleni fog a fekete lötty. Mikor már kellőképpen érezni lehetett a kávé illatát a konyhában, Seraphine elfordult az ablaktól majd a konyhapult előtti székhez ment és ráült.<br />
- Vihar közeleg – szólalt meg a lány majd összefonta maga előtt a karjait. – Jobb lesz, ha sietsz a cuccaim pakolásával.<br />
- Mióta lettél te meteorológus? – vonta fel kérdőn a szemét Ethan, holott nagyon jól tudta, húgának igaza volt. Borult és szürke volt az ég. – Egyébként miért hívott fel, McNail ezredes?<br />
- Azt akarja, hogy menjek be előbb – vont vállat a lány, ezt követően pedig kávét öntött magának az egyik bögréjébe. – Szerintem valami előrelépés történt a Grim Reaper ügyben.<br />
Ethan kételkedve meredt a húgára, ami szerencsére a lánynak nem tűnt fel. Seraphine belekortyolt a kávéjába, ám mihelyst megízlelte a koffeines italt egy keserű fintorba torzult az arca, bögréjét pedig undorodva tette le a pultra.<br />
- Ez a kávé borzalmas, Ethan – pillantott rá a lány a kávéra, bátyja pedig megforgatta a szemeit. – Olyan íze van, mint a sárnak.<br />
- Hogyan jutsz be a városba? – hagyta figyelmen kívül testvére mondatait a férfi.<br />
- Eredetileg Shanon elvitt volna, de el kell mennie még a bankhoz, így inkább hívtam egy taxit – kezdett el pakolni a lány. – Hamarosan ide kell érnie.<br />
Amint a fiatal nyomozólány a mondata végéhez ért, egy hangos dudálás hallatszódott odakintről, jelezve, hogy megérkezett a taxi. Seraphine felkapta a telefonját, ezt követően pedig egy gyors puszit nyomott a bátyja arcára, majd végül kisietett a taxishoz, aki unott képpel meredt előre mikor a lány beszállt a kocsiba.<br />
- Hová vihetem? – nézett hátra a taxis.<br />
- A Costa Coffeehoz, legyen szíves – a férfi bólintott egyet, majd előrefordulva elindította a kocsit.<br />
A körülbelül fél órás út csendben és unalomban telt. Míg Seraphine a gyilkosságokkal kapcsolatos jegyzeteit böngészgette, addig a sofőr valamilyen dalt dúdolgatott, ami egy kicsit idegesítette a fiatal nyomozólányt, de inkább nem tette szóvá. Tekintetét számtalanszor végigfutatta a <i>legújabb</i> rejtvényen, és elgondolkodott azon, hogy vajon mi vehette rá Grim Reaper-t arra, hogy kegyetlen gyilkossá váljon. <i>Gyerekkori trauma? Hatalomvágy? Bosszú?</i> Seraphine nem tudta volna megmondani, hogy mi is vezérelhette a gyilkost, de abban szinte biztos volt, hogy mind a három ok nagy szerepet játszott Grim Reaper életében, és az áldozatait pedig nem véletlenszerűen választotta ki. <i>Valami összeköti őket, de vajon mi?</i> Gondolkodni már ezen nem volt több ideje, ugyanis megérkeztek a Costa Coffeehoz, Seraphine legnagyobb örömére. Kifizette a nem túl olcsó utat a lány, majd elköszönve a férfitól, elindult a kávézó bejáratához. Rögvest benyitott a helyiségbe és boldogan állapította meg, hogy nincsen nagy tömeg. Semmi kedve nem volt a hatalmas, nyüzsgő tömeghez ráadásul sietnie is kellett, hiszen az ezredes már várt rá. Miközben a pult fele lépkedett, azonnal kiszúrta Noel-t, aki éppen az egyik asztalt törölgette unott arckifejezéssel. Látszott rajta, hogy csak kényszerből volt ott. <i>Nyilván kellett neki a pénz a megélhetéshez</i>. A nyomozónő elfordította onnan a tekintetét, majd megállt a pult előtt.<br />
- Szia! Mit adhatok? – jelent meg egy szőke hajú lány, Seraphine-nal szemben.<br />
- Egy kávét, két cukorral és tejjel elvitelre.<br />
- Mindjárt hozom. – Seraphine bólintott egyet, majd hátrafordult és ismételten Noel-t kezdte el keresni a tekintetével, akit meg is talált egy másik asztalnál.<br />
A lány szinte biztos volt benne, hogy Noel látta őt, csak úgy tett mintha nem. Másfél percbe telhetett mire a kiszolgáló lány meghozta, Seraphine-nak a kávéját, aki azon nyomban ki is fizette a rendelt italát, majd azt követően elköszönt a másik lánytól és elindult Noel felé. Nem telt sokba mire a férfi is észrevette a nyomozólányt, így rögtön abbahagyta az asztal törölgetését.<br />
- Micsoda morcos valaki – állt meg a lány a férfi előtt, mire az felnevetett.<br />
- Miből gondolod, Seraphine?<br />
- Az arckifejezésed mindent elárul – vigyorodott el. – Miért dolgozol itt, ha unod az egészet?<br />
Noel a kérdés hallatára hirtelen elkomorodott. Másodpercekig némán nézték egymást, míg végül a férfi megadóan felsóhajtott.<br />
- Kell a pénz, hogy finanszírozni tudjam az egyetemet.<br />
- Szüleid nem tudnak besegíteni a költségekbe? – vonta fel a lány kérdőn a szemöldökét.<br />
- Ezt most inkább hagyjuk – felelte elmerengve a férfi, miközben újból elkezdte az asztalt törölni. – Hogy halad a nyomozásotok? Sikerült valamire jutnotok?<br />
Seraphine-nak feltűnt a gyors témaváltás, ám nem tette szóvá, hiszen bizonyára nyomós indoka lehetett a fiúnak arra, hogy ne beszéljen a szüleiről. Viszont Noel, kényes kérdéseket tett fel, amire a lány nem igen szeretett volna válaszolni.<br />
- Valamennyit haladott előre az ügy – válaszolt szűkszavúan a lány.<br />
A férfi eme mondatra abbahagyta az asztal törlését és felnézett a lányra. Meglepődve nézett bele Seraphine mogyoróbarna íriszeibe.<br />
- Komolyan? Mondjuk már épp ideje volt, viszont örülök, hogy sikerült elérnetek valamit – mosolyodott el a férfi, miközben még mindig a lányt nézte, aki egyre jobban zavarban volt.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfzkRr3RG4wWNUGMqyujATylFivw_mUzRsvuS3kqcM_ZnTqCPZCa2q_8lfHZE63uXcdlJrxoYPGj_MAkmFZvtImET6mnUpBIgAWaRQbRigkk52Iq4e4wJAS2r3KyMRe_-gu3XWhqzxn4-5/s1600/tumblr_m3zi0pwTN61rpschx.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfzkRr3RG4wWNUGMqyujATylFivw_mUzRsvuS3kqcM_ZnTqCPZCa2q_8lfHZE63uXcdlJrxoYPGj_MAkmFZvtImET6mnUpBIgAWaRQbRigkk52Iq4e4wJAS2r3KyMRe_-gu3XWhqzxn4-5/s320/tumblr_m3zi0pwTN61rpschx.gif" width="320" /></a></div>
- Igen, egyetértek – mondta zavartan és nyelt egyet. – Viszont most mennem kell. McNail ezredes dühös lesz, ha nem érek oda időben.<br />
A fiatal nyomozólány biccentett egyet a fiúnak, majd elindult, azonban nem jutott messzire, ugyanis mikor elhaladt Noel mellett, a barnahajú srác visszarántotta.<br />
- Ha ráérsz, akkor majd ugorj be. Jó lenne csevegni – suttogta a lány fülébe, ezt követően pedig egy ezerwattos vigyor kíséretében elengedte a meglepődött lányt, aki csak bólintott egyet.<br />
Kiérve a kávézóból, Seraphine még mindig megdöbbenve állt, miközben beleivott a kávéjába, ami már teljesen kihűlt. <i>Ennél kínosabb helyzetbe már nem is kerülhetek</i>, gondolta összeráncolt homlokkal a lány és megrázta a fejét. Igen, Noel szívdöglesztő pasi volt, de a lány nem akart senkivel se randizni, hiszen egy elég fontos ügyön dolgozott amibe – szerinte, - nem fért bele a pasizás. Mindenesetre jól esett neki, hogy valakinek tetszik, hiszen a legutóbbi kapcsolata sajnos csúnya véget ért.<br />
Mihelyst belépett a Rendőr- Főkapitányságra az egyik kollégája jelent meg előtte azzal, hogy az ezredes már várja őt az irodájában. Seraphine csak egy bólintással reagált és útja kivételesen nem a saját irodájába vezetett, hanem Steven McNail irodájába. Kíváncsian várta, hogy milyen hírrel szolgál majd az ezredes, így nem habozott, hanem amint odaért az ajtóhoz, rögvest bekopogott. Félperces szünet után elhangzott egy <i>„Szabad”</i> majd a fiatal nyomozólány belépett az ajtón. Tekintete gyorsan körbesiklott a már jól ismert irodán és megkönnyebbülten állapította meg, hogy Garrett is a helyiségben tartózkodott. Az idős ezredes a székében ült, arca pedig megterheltnek tűnt.<br />
- Jó Reggelt, Miss Rosier! – üdvözölte a lányt. – Kérem, foglaljon helyet.
A lány egy biccentés kíséretében leült Garrett mellé, aki bátorítóan rámosolygott.<br />
- Beszélni szeretett volna velem, uram? – a férfi lassan bólintott és lopva rápillantott Miller nyomozóra.<br />
- Igen, szeretném önt és Garrettet megbízni egy feladattal – hajolt előrébb a székében. – Ki kellene hallgatniuk Miss Merryweather-t. Ő látta utoljára élve, Amanda Stuart-ot.<br />
- De hiszen őt már kihallgatták kétszer is, nem? – húzta össze a szemöldökét Seraphine, az ezredes bólintott egyet.<br />
- Igen, tudom. De muszáj még egyszer kihallgatnunk, hátha maguknak jobban megnyílik. Főleg magának, Miss Rosier.<br />
- Nekem? – nézett megütközve a lány az idősebb férfire. – Miért pont nekem?<br />
- A nők jobban megnyílnak egymásnak. Elmondanak olyan dolgokat, melyeket a férfiaknak nem – mondatait egy sóhaj követte, s megdörzsölte a szemeit. – Bízom magában. Miller nyomozónak pedig megvan a tehetsége ahhoz, hogy beszéltetni tudja az embereket.<br />
Arra a kijelentésre, mind a két fiatal nyomozó féloldalasan elmosolyodott, azután ismételten a lány szólalt meg.<br />
- Rendben, megpróbálhatjuk. Viszont akkor a többi áldozatnál is így legyen? – Steven megrázta a fejét és egy papírlapot nyújtott át a lánynak.<br />
- Egyelőre elég lesz csak Miss Merryweather-el. Utána esetleg megpróbálhatják, Clarissa Livonsszal. Ő látta utoljára Jessicát, a húgát.<br />
- Köszönjük, hogy megbízik bennünk – szólalt meg Garrett és a lánnyal együtt felálltak a székből, majd elköszönve az ezredestől, kiléptek az irodából.<br />
A két nyomozó végighaladt a hosszú folyosón, azt követően pedig lementek az első emeletről a földszintre. Néhány kollégával találkoztak csak, akiknek odaköszöntek. A lány meg volt lepődve azon, hogy nem futottak össze Wildennel vagy Shanonnal, hiszen nekik is ott kellett volna lenniük. Ha csak nem küldték ki őket helyszínelni. Kiérve az épületből útjukat, Garrett kocsija felé vették, ami szerencsére nem volt messze a bejárattól. Mindketten beültek a kocsiba, azt követően pedig Seraphine az apró papírt a férfi kezébe adta. Szerencsére nem kellett a külvárosba menniük, így viszonylag gyorsan és kellemesen tették meg az utat Michelle Merryweather lakásáig. A két barát mindenféléről társalgott, szóba került még Ethan, ugyanis Garrett is hallotta azokat a pletykákat, miszerint Seraphine bátyja visszatért a városba.<br />
Elérve a Bluebell Street-et, egy látszólag békés és családias utca tárult a két nyomozó szeme elé. Habár nem voltak a külvárosban, azért észre lehetett venni, hogy pár utcára vannak csak tőle, hiszen a Bluebell Street-en már sorakoztak a különböző kinézetű családi házak. Garrett az egyik fehérszínű háznál állt meg, aminek barna kerítése volt. A környék csendes volt. Túlságosan is.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9QKuam6k96mWRHWYLsb1B2IiT9cPkefmngSAX4WcNXSv73UCpRCloPsexPDORfBPs4mYn6McR6flj8tP64jsE4bcya-7_lfIXf6NHfRzoBjKE_HM3TvXleOynoWaKq8tqQvB6Tzs3hT7_/s1600/tumblr_mruje8cnb11rhljr4o1_250.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9QKuam6k96mWRHWYLsb1B2IiT9cPkefmngSAX4WcNXSv73UCpRCloPsexPDORfBPs4mYn6McR6flj8tP64jsE4bcya-7_lfIXf6NHfRzoBjKE_HM3TvXleOynoWaKq8tqQvB6Tzs3hT7_/s1600/tumblr_mruje8cnb11rhljr4o1_250.gif" /></a></div>
- Szerinted sikerül valaha is elkapnunk, Grim Reaper-t? – kérdezte Seraphine, mielőtt még kiszállhattak volna a kocsiból. Garrett rápillantott.<br />
- Őszintén? Fogalmam sincs – rázta meg a fejét csalódottan a férfi és elfordult. – Mindenestre muszáj lesz kikérdeznünk ezt a lányt, ha minél előbb meg akarjuk oldani az ügyet.<br />
A barnahajú nyomozólány egy bólintást követve kiszállt a kocsiból, példáját pedig Garrett is követte, aki még gyorsan lezárta a kocsit, biztonság kedvéért.<i> Nem fog ez a környék megtéveszteni</i>, gondolta magában a férfi miközben a kulcsot a zsebébe helyezte és követte a lányt, aki már a ház tornácán állt. Megállt mellette, majd egymásra nézve bólintottak egyet és Seraphine bekopogott. A kopogást pár másodperces csend, várakozás követte egészen addig, amíg bentről lépteket nem hallottak, melyek egyre hangosabbak lettek, ahogy a lány elért az ajtóhoz. Kattant a zár és kinyílt az ajtó. <i>Miért zárkózik be mikor itthon van</i>, gondolkodott el a fiatal nyomozólány. Az ajtóban egy alacsony, kissé sápadt arcú, világosbarna hajú lány jelent meg és zavartan meredt a két nyomozóra.<br />
- Michelle Merryweather? – szólalt meg Garrett.<br />
Az említett lány bólintott egyet majd szélesebbre tárta az ajtót, ám még mindig távolságtartóan méregette őket.<br />
- Igen, miben segíthetek? – hangja rekedt volt, kezeit pedig összefűzte maga előtt.<br />
- Seraphine Rosier és Garrett Miller nyomozók vagyunk – mutatták fel a rendőrségi igazolványukat. – Lenne néhány kérdésünk, ha nem bánná.<br />
Michelle ugyan vonakodott, de végül egy halk sóhaj kíséretében beengedte a két nyomozót és egy hangulatos nappaliba vezette őket, ahol a kanapén foglaltak mindketten helyet. Velük szembe pedig a lány ült le.<br />
- Nézzék, már mindent elmondtam a kollégáiknak, amire emlékszek. Semmi újat nem tudok maguknak mondani – tárta szét kétségbeesetten a karjait a lány, majd beharapta az ajkait.<br />
- Miss Merryweather, sajnálom, de nem tennénk fel újra meg újra ezeket a kérdéseket, ha nem lennének feltétlenül fontosak.<br />
A lány, Seraphine-ra tekintett, miközben a csuklóit egymásnak dörzsölte és egy nagyot nyelt. <i>Ideges. Nagyon ideges</i>, állapította meg a nyomozólány. <i>Vagy talán fél valamitől? </i><br />
- Miss Merryweather, maga volt az utolsó személy, aki élve látta Amanda Stuart-ot. Kérem, segítsen nekünk megoldani ezt az ügyet. Muszáj elkapnunk a gyilkost – szólalt meg újból Seraphine, hangja lágyabb volt.<br />
Michelle az ajkait kezdte el rágcsálni, miközben az egyik kezével a füle mögé tűrt néhány tincset. Ujjait még mindig tördelte, ám sokkal erősebben. <i>Mitől lehet ilyen ideges? </i><br />
- Oké, rendben. . – sóhajtott fel a lány végül. – Megpróbálom elmondani akkor megint. De már nem sok mindenre emlékszem.<br />
- Próbáljon meg koncentrálni – mosolygott rá bátorítóan Garrett, Michelle pedig abbahagyta az ajkai rágcsálását.<br />
- Egy nappal a halála előtt, késő este a műszakja után meglátogatott. – vett egy mély levegőt. – Teljesen fel volt dobva, mert találkozott a bárban egy helyes férfivel.<br />
- Idős volt vagy fiatal? – szólt közbe Seraphine.<br />
- Azt nem említette. Mesélte, hogy órákig beszélgettek és megígérte neki a férfi, hogy majd másnap megkeresi az öltözőjénél. Mondani akartam volna Amandának, hogy legyen óvatos, mert nekem ez túl gyanúsnak tűnik, de nem mondtam. – a lány elhalkult a mondat végénél. Szája megremegett, szemeiből pedig hirtelen eleredtek a könnyek.<br />
<i>Bűntudata van. Szerinte, miatta halt meg a barátnője. </i><br />
- Olyan boldognak tűnt és én nem akartam elrontani az örömét – suttogta maga elé a lány, majd kurtán letörölte a könnyeit, ám azok megállíthatatlanul folytak végig a sápadt arcán. – Aztán másnap értesültem a haláláról.<br />
Csend állt be a beszélgetésbe. Míg Miller nyomozó szorgosan jegyzetelt, addig Seraphine sajnálkozóan meredt az előtte ülő lányra. A szobában csak a toll sercegését lehetett hallani és Miss Merryweather elfojtott sírását. A fiatal nyomozólány végül erőt vett magán és megszólalt.<br />
- Ez nem az ön hibája – Michelle hirtelen felkapta a fejét. – Grim Reaper előre választja ki az áldozatait. Semmit nem tehetett volna.<br />
- De igen – felelte makacsul a lány. – Megmondhattam volna neki, hogy ne menjen el dolgozni, vagy figyelmeztethettem volna.<br />
- Biztos lehetsz abban, Michelle, ha Grim Reaper holtan akar téged látni, akkor halott is fogsz lenni. Mindegy, hogy mi történik.<br />
- Van még valami, amit el szeretne mondani, Miss Merryweather? – szólt közbe Garrett, mire a lány hevesen megrázta a fejét.<br />
Hiába rázta meg a fejét, Seraphine látta rajta, hogy tépelődik, és valamit nem mond el. <i>De mit? </i><br />
- Nos, akkor ennyi lenne – állt fel Garrett. – Köszönjük a segítségét.<br />
Seraphine azonban nem állt fel a férfivel, hanem tovább ült a kanapén és mereven a másik lányt nézte. Michelle, a kezei tördelése közben megérezte magán a nyomozólány tekintetét, így lassan felemelte a fejét, majd rápillantott. Seraphine észrevehetetlenül bólintott egyet és halványan elmosolyodott. A másik lány hangosan felsóhajtott, mire a férfi kérdőn rámeredt.<br />
- Mégis mondani szeretne valamit? – vonta fel az egyik szemöldökét, a lány pedig bólintott egyet.<br />
- Mielőtt még elment volna, Amanda. Mondott valami. . furcsát – nézett fel a lány, száraz ajkait pedig megnyalta.<br />
- Mit mondott? – kérdezett vissza bíztatóan a nyomozólány. Michelle rápillantott és hozzá intézte a szavait.<br />
- A szemei – húzta össze a szemöldökét. – Azt mondta a férfi szemeire, hogy <i>áthatóak</i>. Mintha belelátna a lelke mélyébe, és hogy a szemei önmagában <i>ölni</i> tudnának.<br />
A két nyomozó összenézett, majd Garrett gyorsan leírta az elhangzottakat a noteszbe.<br />
- Olyan megbabonázva mondta ezeket – állt fel a lány. – Teljesen kirázott a hideg, mikor említette. Sejtettem, hogy nem lesz ennek jó vége, és igazam lett.<br />
- Sajnálom – mondta a másik lány, ám tudta, hogy ezzel semmit nem tud segíteni.
Michelle keserűen felnevetett.<br />
- A sajnálkozással nem tudjuk visszahozni, Amandát – felelte Michelle, és a két nyomozó egyetértet vele.<br />
- Egy kérdésünk lenne még – nyúlt bele a táskájába Seraphine majd elővett három fényképet, melyeken az előző áldozatok voltak. – Nézzen rá a képekre. Nem ismeri fel valamelyiküket? Vagy esetleg nem látta-e őket erre fele?<br />
A világosbarna hajú lány érdeklődve nézett rá a képekre. Pár perccel később visszaadta a nyomozólánynak őket és megingatta a fejét.<br />
- Sajnálom, de egyiket sem ismerem – csengett bűnbánóan a hangja. – Ők lennének az előző áldozatok?<br />
Seraphine nem válaszolt a lány kérdésére, hanem csak kurtán bólintott egyet, azután pedig mind a hárman az ajtó felé vették az irányt. Még utoljára megköszönték a segítséget, Michelle-nek, majd miután kiléptek az ajtón és amaz becsukódott utánuk, a férfi hosszan kifújta a levegőt.<br />
- Gyönyörű pasi lehet, ha átható pillantása van – vakarta meg a fejét Garrett, mire Seraphine kétkedve pillantott rá.<br />
- Ő egy gyilkos, Garrett. Nem egy fotó modell – forgatta meg a szemeit a lány, a férfi pedig védekezően felemelte a kezét.<br />
- Pusztán csak egy megállapítás volt. Viszont így sem derült ki, hogy idősebb vagy fiatalabb férfit kéne keresnünk.<br />
- Reméljük, Jessica Livons húgánál többet megtudunk – mondta a nyomozólány, mikor beszálltak a kocsiba.<br />
- Jobb lesz, ha inkább holnap fogjuk meglátogatni, Miss Livons-t – felelte Garrett, miközben az autót indította el és kötötte be a biztonsági övét.<br />
A fiatal nyomozónő végül nem válaszolt a férfi feleletére, hanem csak helyeslően bólintott és inkább az elhaladó házakat kezdte el nézegetni. Fejében a Michelle által elmondottak jártak, s a lány sajnos arra is rájött időközben, hogy semmivel sem haladtak előrébb az ügyben. Csupán csak annyit tudtak meg, hogy a gyilkosnak átható pillantása volt, még annyival sincsenek tisztában, hogy milyen színű a szeme a férfinek. <i>A szemei önmagában ölni tudnának</i>. Kelletlenül vallotta csak be magának a fiatal nyomozólány, hogy ennél többre lesz szükségük, ha el akarják kapni a Grim Reaper-t. Túlságosan is okos és ravasz.<br />
<i>Ha holtan akar téged látni, akkor halott is fogsz lenni. </i><br />
Seraphine megborzongva húzta össze magán a kis vékony, kékszínű kabátját mikor kiszálltak Garrettel a járőrautóból. A férfi megkerülte a kocsit majd mosolyogva a fiatal lányba karolt, és úgy indultak el a rendőrség bejárata felé. Seraphine-nak nem tűnt fel, hogy a férfi mennyire nyugtalan és feszült mióta elhagyták Miss Merryweather lakását. Arca néha fanyar fintorba torzult mikor Michelle-re gondolt, s csak remélni tudta, hogy nem fog a lány közbe avatkozni. Hiszen elvégre nem kellemes dolog, ha a <i>rendőrség </i>munkáját hátráltatják, igaz? Nekik kell elvégezniük a piszkos munkát, nem pedig a civil embereknek. Mihelyst a két nyomozó karöltve beljebb érkezett, Damian Holbrook nyomozó kezdett el feléjük lépkedni, arcán kisebbfajta aggódást lehetett észrevenni. Garrett elengedte Seraphine-t.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1uuIHqRZTLy5By_Xk2otHtM1FPLuCpF20rIybmLDGs912ZEkM3hE9a-jv7ARxC3FdQoTp8eymmm79sjzeGiWuLPomdCRtTzL0OViijNqTYcLbmB0oeI-PWHQ19mNrbgc_VEKsNG7idUXy/s1600/tumblr_n7cdidLhRQ1rt5ctno2_250.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1uuIHqRZTLy5By_Xk2otHtM1FPLuCpF20rIybmLDGs912ZEkM3hE9a-jv7ARxC3FdQoTp8eymmm79sjzeGiWuLPomdCRtTzL0OViijNqTYcLbmB0oeI-PWHQ19mNrbgc_VEKsNG7idUXy/s1600/tumblr_n7cdidLhRQ1rt5ctno2_250.gif" /></a></div>
- Miss Rosier? – állt meg előttük a férfi. – Ha jól tudom, akkor önnek most lesz ebédszünete, igaz?<br />
A megszólított személy kérdőn, egyben érdeklődve pillantott a nála csak pár évvel idősebb férfira.<br />
- Igen, Holbrook nyomozó. De miért kérdi?<br />
- Az előbb kaptunk egy hívást a közeli színház igazgatójától. Attól fél, hogy valaki a színház tagjai közül életveszélyben van. Ráadásul a rejtvényből ítélve, Miss Brown és Wren is arra gyanakszik, hogy a gyilkos most a színházban fog lecsapni.<br />
- Miért, mi áll a rejtvényben? – húzta el a száját Garrett majd a mellette álló lányra pillantott, aki azonnal mondani kezdte a feladott rejtvényt.<br />
- <i>Csillog és villog, de a látszat néha csalhat. Ott díszeleg, ahol az ember..</i> – Seraphine hirtelen elhallgatott, agytekervényei pedig lázasan forogni kezdtek.<br />
<i>A csillogás és a villogás, bizonyára a színészekre vonatkozik, mikor reflektorfényben állnak. A”látszat néha csalhat”pedig arra, mikor valamilyen karakter bőrébe bújnak, hiszen akkor látszatot hoznak létre. . Nem. . nem áll össze a kép, egyszerűen nem</i>, gondolta a lány összehúzott szemöldökkel, ezt követően pedig ismételten megszólalt.<br />
- Én ezzel nem értek egyet, szerintem rossz helye.. – kezdett bele a nyomozólány, ám Holbrook félbeszakította azzal, hogy felemelte a kezét.<br />
- Menjen el a színházba, Miss Rosier – felelte a férfi, azután pedig intett egyet Garrettnek a fejével, hogy kövesse őt.<br />
Seraphine Rosier-t akkor, életében először szakították félbe egy teória megosztása közben, így nem volt csoda, hogy a lány megkövülten és egyben meglepődve állt egy helyben. Még Wilden sem csinált ilyet vele, pedig a férfi tiszta szívből gyűlölte a lányt. Seraphine egy hangos sóhajtást követően végül elindult ki a rendőrségről, otthagyva a folyósón méltóságát, mely elporladt akár egy hamu.<br />
<div style="text-align: center;">
<i>„Öltél már valaha meg egy embert? Nem? Én igen, nem is egyet. El tudod képzelni milyen jó érzés, mikor látod kialudni a fényt a szemükben? Érezni az utolsó lélegzetüket, mely elhal a szobában? Látni a félelemtől reszkető testüket? Az emberek nagyon törékenyek, és én imádom őket megtörni.”</i></div>
Faıthe C.http://www.blogger.com/profile/18291787485382460566noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-3568437805146748775.post-40745469014646675632015-06-14T10:36:00.005-07:002016-04-13T08:29:08.796-07:00Chapter Four.<b>Sziasztok nyuszik! :) </b><br />
Először is, végre valahára eljött a nyári szünet, amire már szeptember óta vágyom / vágyunk. Ezúton is tájékoztatlak benneteket, hogy mostantól <strike>remélhetőleg</strike> egy hónapban több fejezetet is hozok majd nektek. :) Természetesen a fejezetírás mellett még ott vannak nekem a nyárra kapott tételek, melyeket előbb-utóbb el kell kezdenem kidolgozni, így ha netán késne egy fejezet, az a tételek miatt van. Mindenesetre megpróbálok gyorsan frissíteni, de nem várhatjátok el, hogy mindig, minden napra fejezeteket gyártsak. Remélem megértitek. A fejezetről annyit, hogy végre kiderül mit is titkol a mi drága, Seraphine Rosier-ünk. Emellett szeretném leírni nektek, hogy ez a rész kissé eseménytelenre, lightosabbra sikeredet, amit sajnálok. Remélem azért tetszeni fog nektek. :) <b>A fejezetet ismételten a legjobb barátnőmnek, Szintinek szeretném dedikálni ÉS a legújabb olvasóimnak!</b> :) Hálásan köszönöm a 24 feliratkozót és a rengeteg oldalmegjelenítést! El se hiszitek, mennyit jelent nekem.<br />
Jó olvasást és kellemes nyári szünetet kívánok mindenkinek! :) Remélem jól fog telni a nyaratok, és remélem elnyeri a tetszéseteket ez a fejezet is!<br />
Puszi, Faithe.<br />
<a name='more'></a><div style="text-align: center;">
<i><br /></i>
<i>„A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg.” </i></div>
Aznap reggel kivételesen gyönyörű időre ébredtek London lakói. A nap ragyogóan sütött, a szél pedig csak enyhén fújt. Az újságos bódék sorra nyitottak ki és a frissen nyomtatott újságok már arra vártak, hogy valaki megvegye, majd elolvassa őket. Legelőre kerültek a népszerűbb újságok, azokat követték az ingyenes napilapok, őket pedig a kevésbé olvasott folyóiratok. Mint mindig, akkor is a City A.M. és a Metro fogyott leginkább. Különböző szalagcíme volt a két újságnak, ám a témájuk ugyanaz volt. A Grim Reaper és Amanda Stuart tragikus halála. Néhány ingyenes napilapban Mr. King letartóztatásáról is szó esett, melynek köszönhetően eléggé megcsappant a vendégek száma a Mennyország nevű bárban. Habár senki nem mutatta ki, legbelül nagyon is rettegtek London lakói a gyilkostól, végtére is mindenki felett ott lebegett a láthatatlan tábla, mely a<i> „Következő Áldozat”</i> címkét hirdette. Voltak olyan emberek is, akik fogadásokat kötöttek arra, hogy mikor és hogyan sikerül majd elkapni a gyilkost. <i>Buták</i>. Abba nem is gondoltak bele, hogy a mi gyilkosunk nagyon ravasz és nem fél a lebukás veszélyétől. Mintha legbelül egy hang azt suttogná neki: <i>Sose fogtok elkapni. </i><br />
Kilenc óra körül lehetett az idő, mikor még jobban fellendült a város. Az utcákon szinte mindenhol hallani lehetett, ahogy az eladók a frissen nyomtatott újságokat kínálták a szaftosabbnál-szaftosabb hírekről. Páran megálltak a bódéknál, hogy vegyenek a City A.M. vagy a Metro legújabb számából, de a legtöbbjük inkább csak felemelte és beleolvasott abba a hírbe, ami érdekelte. Ugyanígy tett egy férfi is, akin egy fekete szövetkabát és sál volt. Kezei szokásosan zsebre voltak téve, ujjai között pedig egy kamera pihent, melyek tele voltak fontos, nemrégiben készített képekkel. A magas férfi biccentett egyet köszönés képen az eladónak, aki viszonozta majd abbahagyta a friss lapok hirdetését. Az eladónak társalogni volt kedve, plusz ki szerette volna faggatni az illetőt, hátha tud valamit a gyilkosságról. Valamit, amit még senki más nem tud. Grim Reaper leemelte a City A.M. legfrissebb számát mely a következő szalagcímet hirdette:<br />
<div style="text-align: center;">
<b>GRIM REAPER - GYILKOS VAGY ÁLDOZAT? </b></div>
<div style="text-align: center;">
<b> ÍRTA: KAREN SMITH. </b></div>
Már önmagában a cím jókedvre derítette a férfit, elvégre vicces volt azt olvasni, hogy áldozatnak is tekintették néhányan. De a kedvencei a pszichológiai vélemények voltak, melyek részletesen ám unalmasan kifejtették a mentális állapotát. A gyilkos úgy rakta maga elé az újságot, hogy a szája ne látszódjon a vele szemben álló férfinek. Nem szerette volna, ha az eladó gyanút fogna, mikor ördögi félmosolyra vagy éppen fintorba torzulnak az ajkai, az olvasottaknak köszönhetően. <i>Lehet meg kéne látogatni ezt a Karen Smith-et. Milyen jó kis beszélgetés lenne abból.</i> Eme gondolatra, beteges vigyor vette birtokba az ajkait és vissza kellett fognia magát attól, hogy gúnyosan felröhögjön. Élvezte, hogy az elmúlt hónapokban mindenhol viszont látta a nevét, és azt is élvezte, hogy rettegnek tőle. Külön élménynek tartotta olvasni azokat a nyilatkozatokat, melyekben a rendőrség kijelentette, hogy el fogják őt kapni. A férfi hirtelen rendezte az arcvonásait, ezt követően pedig visszahelyezte az újságot a többi mellé. Pont, amikor indulni szeretett volna, az eladó szólította meg.<br />
- Mondja, ön mit gondol ezekről a gyilkosságokról? – kérdezte udvariasan az eladó.<br />
- Hogy mit gondolok a gyilkosságokról? – vonta fel a szemöldökét. – Semmit.<br />
Az eladó megütközve nézett a másik férfire. Nem olyan válaszra számított, mint amit kapott.<br />
- Manapság mindenki potenciális áldozat. No meg gyilkos.<br />
- Úgy gondolja? – kérdezte egy vigyorral az arcán, Grim Reaper.<br />
- Igen – bólintott helyeslően az eladó. – Lehet, hogy maga lesz a következő áldozat.<br />
- Én ettől nem tartanék – mosolygott derűsen a gyilkos. – Óvatos vagyok – tette hozzá, mire egy újabb bólintást kapott válaszul.<br />
- Én is óvatos embernek tartom magam, de ez a fickó nagyon veszélyes. Én mondom magának, ez bizony elmebeteg!<br />
- Meglehet – felelte Grim Reaper.<br />
Azt követően a gyilkos egy biccentés kíséretében megfordult, majd elhagyta az újságos bódét. Mikor már kellő távolságban volt az eladótól, kivette a zsebéből az időközben becsúsztatott két darab újságot. Mindegyiken az ő neve volt.<i> Jó lesz a gyűjteménybe</i>, gondolta magában miközben az utcákon haladt. Ránézésre olyan volt, mint a többi ember. Átlagos. Pedig legbelül egy sötét titkot őrzött.<br />
Darren Wilden és Seraphine Rosier összeszólalkozása óta két nap telt el. Feltűnően kerülték egymást és az ezredesnél tett látogatásaikat mindig úgy intézték, hogy soha ne fussanak össze. A lányt leginkább a férfi nagyképűsége zavarta. No meg a lekicsinylő megjegyzései, melyekre Seraphine legszívesebben mindig egy hatalmas pofonnal válaszolt volna. Ezzel ellentétben Wilden-t maga a lány irritálta. A rendőrségen mindenki tudott a kettejük közt lévő konfliktusról, ám senki nem merte felhozni a dolgot a lány vagy a férfi előtt. Hiszen sokkal könnyebb az emberekről a hátuk mögött beszélni, nem igaz?<br />
<br />
Az aznap reggeli napsütéses idő sem tudta jó kedvre deríteni a fiatal nyomozólányt, aki barátnőjével, Shanonnal járta az utcákat egy kávé társaságában. Különböző boltok kirakatait nézegették, miközben Shanon legutóbbi randi partnerét vesézték ki. Seraphine nem is értette, hogy barátnője miképpen tudott időt szakítani a randizásra. Elvégre egy komoly és megterhelő ügyön dolgoztak. A másik barnahajú lány beszámolt arról, hogy milyen csalódás volt számára a találkozó, ugyanis a férfi azt állította magáról, hogy ügyvéd, aztán végül bevallotta neki a randi végén, hogy bolti eladóként dolgozik.<br />
- Nem azzal van bajom, hogy bolti eladó – sóhajtott fel Shanon mikor megálltak az egyik kirakatnál, melyben szebbnél szebb ékszerek sorakoztak. – Hanem, hogy hazudott.<br />
- Legalább tetszik a srác? – kérdezte barátnőjét, szemét pedig egy pillanatra sem vette le az egyik gyémánt nyakláncról, mely teljesen megbabonázta őt.<br />
- Nem tudom – húzta össze a szemöldökét a lány. – Nem hiszem.<br />
Seraphine felnézett, majd kételkedő arckifejezéssel nézett Shanonra.<br />
- Ezt hogy nem lehet tudni? – vonta fel Seraphine a szemöldökét, míg Shanon szem forgatva ismét a kirakatot kezdte el nézni.<br />
- Ideje lenne neked is beszerezni egy pasit – terelte a témát a lány. – Mi a helyzet például, Noellel és veled?<br />
- Nincs olyan, hogy Noel és Én – vágta rá Seraphine. – Szinte nem is ismerem. A kávézón kívül nem szoktam vele találkozni. – tette hozzá még gyorsan.<br />
- Te tudod – vonta meg a vállát a másik nyomozólány. – De akkor is szerzek neked valakit.<br />
Barátnője, a lány kijelentését csak egy halk nevetéssel jutalmazta majd Shanonnal ellentétben, Seraphine tovább gyönyörködött az ékszerek látványában. Voltak a kirakatban drágább nyakláncok, de néhány olcsóbb is megtalálható volt. A gyémánt nyaklánc különösen felkeltette az érdeklődését. Kicsit hátrébb lépve, felpillantott a cégérre melyen a<i> „Pierre Deveroix Ékszerüzlete”</i> volt olvasható. Magában a lány elraktározta a bolt nevét, hátha a későbbiekben még jól jön, ha ékszert kell vennie. Gondolataiból, Shanon hangja rántotta ki, aki már nem az ékszereket nézte.<br />
- Istenem, de helyes az a pasi – sóhajtott fel, ajkait pedig beharapta. – Mit szólnál hozzá, Ser? Helyedben elfogadnám.<br />
Seraphine érdeklődve meredt a barátnőjére, majd megfordulva Ő is megpillantotta azt a férfit, akiről Shanon beszélt. Ám Seraphine nem kezdett el olvadozni, mint a másik lány. Helyette ledermedve állt és a férfit nézte. Egyszerűen nem akart hinni a szemének. <i>Mit kereshet itt? </i><br />
- Az a bátyám – préselte végül ki a nyomozólány, mire Shanon szemei kikerekedtek.<br />
- Sokat változott mióta utoljára láttam – suttogta kissé elképedve Shanon és a barátnőjére pillantott, aki úgy állt ott mintha karót nyelt volna.<br />
- Ethan? – szólalt meg végül hangosan Seraphine, mire az említett férfi megfordult, majd rájuk pillantott a túloldalról.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEid7FbizxCouqe3zBm7HidBzBcDKdjf6dIk-vry10KejMTLt7FgCH_QDbxC3FU8NmCQm8tENOPE9qOPaIufpgUumGI6XI30i7n3nPIMkafBRZutcYAqT14IIFuASjabpuKQMiwQVI6zvj7R/s1600/tumblr_m682jeFSgW1qzhbz1o2_250.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEid7FbizxCouqe3zBm7HidBzBcDKdjf6dIk-vry10KejMTLt7FgCH_QDbxC3FU8NmCQm8tENOPE9qOPaIufpgUumGI6XI30i7n3nPIMkafBRZutcYAqT14IIFuASjabpuKQMiwQVI6zvj7R/s200/tumblr_m682jeFSgW1qzhbz1o2_250.gif" width="200" /></a></div>
Seraphine, nyomában Shanonnal azonnal elindult a testvére felé, aki zsebre tett kézzel állt egy helyben és végig a húgát nézte. Mióta elköltözött Londonból a szüleivel, egyáltalán nem beszélt a lánnyal. Megszakadt köztük az a bizonyos, szoros testvéri kapcsolat. Talán amiatt lehetett, mert Ő a szüleik pártját fogta, Seraphine munkájával kapcsolatban. Ellenezték, hogy a lányuk nyomozó legyen, holott a lány apja is az volt. Túl veszélyesnek tartották a munkát Seraphine számára és nem akarták elveszíteni az egy szem lányukat. Sors fintora, hogy a túlzott féltésnek köszönhetően vesztették el Seraphine-t, ugyanis a lány úgy határozott, hogy nem költözik velük. Arra a kijelentésre természetesen a két testvér anyja vérig sértődött, ám lányt nem érdekelte.<br />
- Mit keresel itt? – rántotta ki Seraphine hangja Ethan-t a gondolataiból.<br />
- Visszajöttem – jött az egyszerű válasz a férfitól, mire a testvére gúnyosan felröhögött.<br />
- Magadtól jöttél vagy anya kényszerített? – mosolygott rosszmájúan és egyben keserűen Seraphine.<br />
Ethan halkan felsóhajtott majd tekintetét a húga mögötti alakra terelte. Gyors megállapítása szerint, Shanon Brown szinte semmit sem változott mióta <i>öt</i> évvel ezelőtt utoljára látta. Talán csak annyiban, hogy nőiesebb lett és hosszabb hajat növesztett.<br />
- Shanon, jó újra látni téged – felelte Ethan, figyelmen kívül hagyva testvére kérdését.<br />
- Téged is, Ethan – mosolygott Shanon. – Meddig tervezel maradni?<br />
- Egyelőre végleg – vont vállat a férfi. – Aztán majd kiderül.<br />
- Van hol laknod? – tette fel a kulcsfontosságú kérdést Seraphine, mire a testvére csak bólintott és sokatmondóan a lányra nézett, aki nyelt egyet.<br />
- Jó volt titeket látni.<br />
A mondat után a férfi biccentett egyet mindkét lánynak, majd sarkon fordult és elindult a legközelebbi buszmegállóhoz miközben egy dalt fütyörészet. Seraphine kíváncsi, már szinte lyukat égető tekintettel figyelte a bátyját, aki egyre távolabb volt már a lányoktól. Kavarogtak a kérdések az agyában és nem értette, hogy miért jött vissza Ethan. <i>Bizonyára nyomós indoka van</i>, gondolta magában Seraphine, ezt követően pedig Shanonnal elindultak a rendőrségre, hogy elkezdhessék az aznapi munkájukat. A fiatal nyomozólány már alig várta, hogy a kezébe vehesse Amanda Stuart boncolási eredményét, ugyanis abban reménykedett, hogy valami új információt is megtudhat a lány halálával kapcsolatban. Valery mindig pontos és tökéletes eredményt végzett a boncolásnál.<br />
Mikor a két lány belépett a Rendőr- Főkapitányságra, egy gyors ölelést váltottak majd mindegyikük ment a saját útjára. Míg Shanon Valery irodájához ment azzal a céllal, hogy előbb megtudja a boncolási eredményeket, addig Seraphine az első emelet felé vette az irányt, ahol a lány és a többi nyomozó irodája volt. Felérve az emeletre a fiatal nyomozónő gyorsan kinyitotta az irodáját, majd lerakta a kabátját és a táskáját az asztalra, ahonnan egy fekete tollat és egy nagyobb noteszt emelt fel. Ezt követően kilépett az irodájából és a folyosó végén található teremhez sétált, amin nagy, ezüstbetűkkel a <i>„10-es konferencia terem”</i> volt olvasható. Seraphine vett egy mély levegőt, majd kopogás nélkül benyitott. A terem teljesen kihalt volt, egy árva lélek sem tartózkodott a hatalmas méretű helyiségben, ami pont kapóra jött a lánynak. Semmi kedve nem lett volna ahhoz, hogy megmagyarázza Wildennek vagy McNail ezredesnek, mit is szeretett volna a teremben csinálni. Halkan behajtotta maga mögött az ajtót és alaposan körbenézett. A hosszú asztalon ásványvizes palackok sorakoztak, melyek mellett üvegpoharak díszelegtek. Néhol egy-egy papírlap rondított bele a látványba. Az asztal előtt egy széles és nagy tábla helyezkedett el, melyen fontosabbnál fontosabb anyagok és információk szerepeltek, a Grim Reaper gyilkosságokról. Igen, azt a konferencia termet ideiglenes átalakították egy olyan teremmé, ahol csakis a Grim Reaper-el kapcsolatos dolgok találhatók meg. Abba a helyiségbe egyedül azok léphettek be, akik az ügyön dolgoztak. Seraphine alaposan végigjáratta a tekintetét a táblán. Fotók az áldozatokról, a rejtvényekről, a helyszínekről és néhány megjegyzés, melyek a képek mellett voltak írva alkoholos filccel. Pár helymeghatározást is felírtak a táblára, de a lány szerint felesleges volt ugyanis a gyilkos nem földrajzi koordináták szerint gyilkolt. Seraphine tekintete a tábla bal sarkához siklott. Néhány rosszminőségű, térfigyelői kamerás felvételek voltak ott, melyek egy fekete, csuklyás alakot ábrázoltak. A Grim Reaper-t. A lány megborzongott és inkább helyet foglalt az egyik széken, majd szorgosan elkezdett jegyzetelni. Időrendben felírta a gyilkosságokat, melléjük pedig a rejtvényeket. Hirtelen rápillantott az egyik lapra, mely előtte hevert és érte nyúlt. A lapon a kódfejtők véleménye volt olvasható. A fiatal nyomozólány gyorsan végigfutatta a tekintetét a sorokon, ám semmi újdonságot nem tudott meg. A szakértők leírták, hogy nem tudják kielemezni és megoldani a rejtvényeket, bárhogy is próbálták. A lány elfintorodott és félretolta a lapot. Ám még mielőtt folytathatta volna a jegyzetelést, az ajtó kinyílt és Wren McNail lépett be a terembe.<br />
- Ne haragudj, hogy zavarlak Seraphine, de mondanom kell valamit sürgősen – szólalt meg a fiú miközben becsukta az ajtót.<br />
Seraphine összehúzta a szemöldökét és érdeklődve meredt a férfire. <i>Mit akarhat mondani? Egyáltalán honnan tudta, hogy itt vagyok?</i> És mintha csak Wren olvasott volna a lány gondolataiban, megszólalt újból:<br />
- Julia látott téged bejönni ide – a lány bólintott és szemével azt figyelte, ahogy a fiú helyet foglal vele szemben.<br />
- Mit szeretnél mondani?<br />
Wren nyelt egyet.<br />
- A boncolással kapcsolatos – kezdett bele. – Sajnos nem tudom megmutatni még a jelentést, mert Valery most apámhoz vitte, de el tudtam olvasni.<br />
- És? – türelmetlenkedett a lány, majd megragadta a tollát, hogy jegyzetelni tudjon.<br />
- Valery megállapításai jók voltak, Amandával méreg végzett, de nem az arzén-trioxid vizes oldata. Valamiféle kevert mérget kapott, ez miatt pedig lassabban és fájdalmasabban bomlott fel a szervezetében a méreg. A karján található hosszú és mély csíkokat saját maga ejtette, ugyanis a méreg annyira fájdalmas volt, hogy kínjában már magát kaparta a lány.<br />
- Arra rájött Valery végül, hogy hogyan került a kádba a lány? – kérdezte Seraphine, közben pedig fel sem nézett a jegyzetéből.<br />
- Szerinte a Grim Reaper nem volt benne biztos, hogy hatott a mérge, így inkább belerakta az arzén-trioxidos vízbe, hogy az végleg végezzen vele, hiszen a karján lévő sebekbe, ha belemegy a mérgezett víz, akkor bőven vérmérgezést kaphat. Szegény lány már rég halott volt, mikor a gyilkos belerakta.<br />
- Elmebeteg – suttogta maga elé a lány és hirtelen úgy érezte, mintha valaki fojtogatná.<br />
<i>De ki fojtogatta volna? Hiszen csak Wren volt vele a teremben, senki más.</i> Egyszeriben érezte amint a csontos ujjak a vékony nyaka köré fonódnak és megpróbálják elzárni a lányt a levegővételtől. Még egy gonosz nevetést is hallott. <i>Vagy csak képzelte?</i> Wren nem ölné meg, dehogy. . ám mégis valaki fojtogatta. Egyre jobban szorultak az ujjak a nyaka körül és hirtelen valaki belelihegett a nyakába. Hallotta, amint a nevén szólongatja a fojtogató, miközben gonoszul mosolygott rá.<br />
<i>Seraphine. . Seraphine. . Seraphine! </i><br />
A lány felsikított, s ezzel együtt a szemei is kipattantak. Körbenézett ám a másik nyomozó már nem volt vele szemben. Mögötte állt és furcsa, kétségbeesett arccal meredt a lányra. Kezei a lány vállán pihentek. Seraphine nagyot nyelt. <i>Lehet tényleg fojtogatta és nem csak képzelte az egészet? </i><br />
- Jól vagy, Ser? – kérdezte Wren, mire a lány bólintott egyet.<br />
- Mi történt? – szólalt meg a lány rekedten.<br />
- Fogalmam sincs igazából – vakarta a fejét Wren. – Hirtelen lecsukódott a szemed majd pár perc múlva sikítva pattantak ki a szemeid. Aludtál az este? Ittál kávét?<br />
<i>Túl sok kérdés</i>. A fiatal nyomozólány felnyögött, Wren pedig a helyére ment és ismételten helyet foglalt.<br />
- Igen, aludtam az este. Igen, ittam már kávét. – dörzsölte meg a szemeit, ezt követően pedig újból megragadta a tollat. – Szerintem a stressz miatt van ez az egész.<br />
Wren pár percig még csendben írt valamit, majd végül felnézett és megszólalt.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjS9e_cMxuFwjmAiMqgy6nSj7qI2BS6jrAA0gOcYvCNv2y5AKfTpaL9Tr0QRpIBy-rZU4eHMcaYeVzbAPqu9aTbHBMfJuBCioSxS4_8MydB1BFAptsTSd_qu_gQFCxNzZyZe26MRPrudoQX/s1600/original.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="83" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjS9e_cMxuFwjmAiMqgy6nSj7qI2BS6jrAA0gOcYvCNv2y5AKfTpaL9Tr0QRpIBy-rZU4eHMcaYeVzbAPqu9aTbHBMfJuBCioSxS4_8MydB1BFAptsTSd_qu_gQFCxNzZyZe26MRPrudoQX/s200/original.gif" width="200" /></a></div>
- Hallom visszajött a bátyád.<br />
Eme mondat hatására a lánynak megállt a kezében a toll és mély levegőt vett. Ujjai olyan görcsösen szorultak a fekete tolla között, hogy szinte teljesen elfehéredtek.<br />
- Bírom, hogy itt úgy terjednek a hírek, mint máshol a vírus – vetette oda csípősen Seraphine, minek hatására Wren kissé elpirult.<br />
- Szerintem mára elég volt ennyi – váltott témát a fiú majd felállt, példáját pedig a lány is követte.<br />
- Holnap majd folytatjuk a nyomozást. Addigra remélhetőleg én is kézbe kapom a boncolási eredményt.<br />
McNail ezredes fia bólintott egyet és ezt követően együtt lépett ki a lánnyal a konferencia teremből. Egyikük sem sejtette, hogy egy aprócska, de jól felszerelt kamera mindent rögzített a helyiségben, még azt is, ahogy a fiatal nyomozólány kisebbfajta pánikrohamot kapott. <i>Milyen könnyű beadni neki hallucinogén anyagot. Fel se tűnt neki,</i> gondolta magában a Grim Reaper miközben a kamerás felvételeket nézte és egy vigyor keletkezett az arcán. El se tudta képzelni, milyen szörnyűséget hallucinált a lány.<br />
<br />
Késő este hagyta el Seraphine a rendőrség épületét. Két barátnője már jóval korábban távozott a munkahelyről, így a lány egyedül maradt. Kilépve a járdára a lány azonnal leintett egy taxit, ám kivételesen nem a saját lakcímét mondta a taxisnak. London Külvárosának egyik címét diktálta le, ugyanis a lány biztos volt abban, hogy Ethan <i>ott</i> lesz. Hiszen hol máshol lenne, mint a régi házuknál? Annál a háznál, melynek a Tulajdonosi papírja két nappal azelőtt érkezett meg, Seraphine-hoz. Fél órába telhetett az út, mire végre megérkeztek egy nagy családi házhoz. A nyomozónő odaadta a pénzt a taxisnak, majd a házuk felé fordult. Semmit nem változott az évek alatt. Ethan Rosier éppen a tornácon üldögélt, mikor a húga megérkezett. Semmi érzelem nem volt leolvasható a két testvér arcáról. A lány lassan odalépkedett a férfihoz, majd odaérve leült mellé.<br />
- Hosszú időbe fog telni, mire kiér ide egy újabb taxi – szólalt meg Ethan, mire a lány vállat vont.<br />
- Akkor itt maradok.<br />
- Megkaptad egyébként a Tulajdonosi Papírt? – a kérdés hallatán, Seraphine rosszindulatúan felhorkantott.<br />
- Természetesen – húzta el a száját. – Az már egy másik kérdés, hogy hogyan fogok finanszírozni két lakást.<br />
- Eddig sikerült, nem? – vonta fel a bátyja a szemöldökét. – Egyébként igazad volt.<br />
Seraphine értelmetlenül rápillantott a testvérére.<br />
- Mivel kapcsolatban?<br />
- Részben anya miatt is jöttem, de leginkább magam miatt. Olvastuk a legújabb gyilkosságot és tudtuk, hogy az ügyön dolgozol, így anyának most a rögeszméjévé vált, hogy te leszel a következő áldozat.<br />
- Nevetséges. – rázta meg a fejét a lány. – Egyébként hogy vannak?<br />
- A körülményekhez képest jól. De hiányzol nekik, ugye tudod?<br />
- Tudom – bólintott egyet a lány és egy sóhaj hagyta el az ajkait. – Ők is nekem.<br />
- Büszkék rád, csak hogy tudj róla – mosolyodott el Ethan, mire Seraphine ugyanígy tett. – Egyébként pedig nem kell aggódnod, mert az Ő nevükre lesz átírva a ház.<br />
- Akkor nem kell fizetnem erre is? – vonta fel a szemöldökét a lány. Ethan helyeslően bólintott.<br />
- Nem, de örülnék neki, ha visszaköltöznél. Tudom, hogy nagyon messze van a munkahelyedtől, de legalább nem lennél egyedül. Ráadásul Shanon itt lakik két házzal arrébb az anyjával. Őt sem zavarja a távolság.<br />
Seraphine elgondolkodott a hallottakon. Már nagyon unta, hogy két lakás után kellett fizetnie, ráadásul a szomszédjait az emeletes házban, ki nem állhatta. Itt legalább nem egyedül lakna, és nem lennének idegesítő szomszédok, ám a munkahely kissé messzebb lenne.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNjmhieE2jVHxbNUQ52sLAqdlvQaDooKGQ7btJPDOknmtfCoWd9P5xjLT9BGCkHa3_K-oBjfvhPXxoKKd0I2rDFe7Zu5AlbASHStvp80utyKPcwZ3lidxrTKJOtSaZFwQWe86_9vaAyFgk/s1600/tumblr_ndn0rsdOek1t3xzozo5_250.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="122" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNjmhieE2jVHxbNUQ52sLAqdlvQaDooKGQ7btJPDOknmtfCoWd9P5xjLT9BGCkHa3_K-oBjfvhPXxoKKd0I2rDFe7Zu5AlbASHStvp80utyKPcwZ3lidxrTKJOtSaZFwQWe86_9vaAyFgk/s200/tumblr_ndn0rsdOek1t3xzozo5_250.gif" width="200" /></a></div>
- Rendben, visszaköltözök – mondta végül. – Ám elvárom, hogy te hozasd át a cuccaimat, amíg én dolgozok.<br />
Ethan halkan felnevetett, minek hatására a lány ajkain is széles mosoly keletkezett. Hiányzott már neki a bátyja nagyon. Örült, hogy nem kellett többet egyedül laknia, ráadásul így lett még valaki, akivel együtt tudott a nyomozáson gondolkodni..<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<i>„Az életben sok mindent megbánunk, de nem számít, milyen keményen próbálkozunk, a múltat nem változtathatjuk meg. Bárhová is utazunk, bármilyen messze is menekülünk, a múltunk elől nem szökhetünk meg. Soha. Örökre kísérteni fog bennünket..”</i></div>
Faıthe C.http://www.blogger.com/profile/18291787485382460566noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-3568437805146748775.post-20808143738887960772015-06-04T02:02:00.001-07:002015-06-04T02:15:19.242-07:00Díjat kaptam.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjX__GJVqrNGtVjS8tJ0wcGNkZHBwNEslQOEvwHJd9a_fD3Hj4audz-okPYuIrfZHQWEuuf26ip6gCqw-c4eSOOYggJB0Fo8fGo0iM_36QCZzCGIvZoeFvvyX-nbIOLxY0rEsOD3SCyMsyO/s1600/d%25C3%25ADj+a+cruel+intentionsnak.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjX__GJVqrNGtVjS8tJ0wcGNkZHBwNEslQOEvwHJd9a_fD3Hj4audz-okPYuIrfZHQWEuuf26ip6gCqw-c4eSOOYggJB0Fo8fGo0iM_36QCZzCGIvZoeFvvyX-nbIOLxY0rEsOD3SCyMsyO/s1600/d%25C3%25ADj+a+cruel+intentionsnak.png" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Köszönöm Szépen a díjat, <a href="http://pagesofcharlottesdiary.blogspot.hu/" target="_blank">Claire Loraine</a>-nak!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b><i>Szabályok:</i></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
1. Köszönd meg a díjat!</div>
2. Írj magadról 10 dolgot.<br />
3. Válaszolj 10 kérdésre.<br />
4. Tegyél fel 10 kérdést.<br />
5. Küld el 10 embernek a díjat!<br />
<br />
<b><i>10 dolog magamról:</i></b><br />
1. Bolondulok a könyvekért, főleg a krimikért. Ebből adódóan imádok olvasni.<br />
2. Sorozatmániás vagyok és állandóan új sorozatokba kezdek bele, plusz ismerek majdnem minden sorozatot névről.<br />
3. Imádom a macskákat, van is 3 macskám. Ráadásul a családunkban mindig csak macskák voltak / vannak.<br />
4. Jövőre fogok érettségizni és anglisztikára (angollal foglalkozó szak / tárgy) szeretnék majd menni.<br />
5. Könnyen lebetegszek, ebből adódóan sokszor vagyok beteg.<br />
6. Csak úgy tudok írni, ha elvannak döntve a füzeteim.<br />
7. Utálom az alkoholt. A szagától is undorodok.<br />
8. Kedvenc énekesem, Lana Del Rey.<br />
9. Eléggé lusta vagyok.<br />
10. Könnyen feltudnak idegesíteni, szóval heves vérmérsékletű ember vagyok.<br />
<br />
<i><b>Válaszaim 10 kérdésre:</b></i><br />
1.Mi az az általános dolog ami az emberekben idegesít?<br />
Ha elkezdenek beszélni. :D Nem ám. Leginkább az tud idegesíteni egy emberben, ha túl pletykás vagy éppen megpróbál okoskodni.<br />
<br />
2.Van olyan személy aki minden titkodat tudja?<br />
Szerintem olyan nincsen, aki az <i style="font-weight: bold;">összes </i>titkomat tudja. Bár a legjobb barátnőm elég sok dolgot tud rólam. De azért néhány titkot senkivel nem osztok meg, még sajnos vele sem.<br />
<br />
3.Ha most elutazhatnál bárhova, merre mennél?<br />
Természetesen Londonba mennék. Vagy az USA-ba.<br />
<br />
4.Szereted a nutellát?<br />
Szeretem. :D<br />
<br />
5.Van olyan híres író aki inspirál? Ha igen, hogyan?<br />
<i><b>Agatha Christie</b></i>. Példaképem és kedvenc íróm. A krimi írásában inspirál engem.<br />
<br />
6.Egy szóval, hogyan jellemeznéd magad?<br />
Makacs.<br />
<br />
7.Van olyan tárgy, amihez kicsi korod óta ragaszkodsz?<br />
A Teddy Macim. :D Meg a párnám alatt már kiskorom óta vannak ilyen különböző szórólapok, melyeket a Gyógyszertárból szedtem össze. :D Azokat soha nem dobnám ki, pedig anyut már nagyon idegesíti, hogy még mindig ott vannak. :D<br />
<br />
8.Sok közösségi oldalon fent vagy? És használod is mindegyiket?<br />
Fogjuk rá. Leginkább a tumblr-t, weheartit-et, twitter-t, facebook-ot, instagram-ot használom.<br />
<br />
9. Hány ember tudja, (ha egyáltalán tudja) hogy blogot írsz?<br />
A közeli barátaim tudják meg anyukám. Szóval nem sokan tudják szerencsére. :D Azt hiszem néhány néznének egy nagyot, ha beleolvasnának a blogjaimba.<br />
<br />
10.Ha feltehetnél egy kérdést általad választott hírességnek mi lenne az?<br />
<b><i>Tom Feltonnak: DO YOU MIND IF I SLYTHERIN?</i></b> :D (Talán a HP fanok és a jó angolosok értik)<br />
<br />
<b><i>10 kérdésem:</i></b><br />
1. Milyen régóta blogolsz vagy írsz történeteket?<br />
2. Eddig hány blogod volt? Mennyit fejeztél be?<br />
3. Mit szoktál a szabadidődben csinálni?<br />
4. Melyik karakteredet szereted írni? És miért?<br />
5. Szerinted számít egy történetnél / blognál, hogy mennyi feliratkozója van?<br />
6. Szeretsz olvasni? Ha igen, milyen témájú könyvek kötnek le inkább?<br />
7. Kedvenc íród? Miért pont Ő?<br />
8. Szeretsz fanfictionokat olvasni?<br />
9. Melyik hírességgel lennél együtt legszívesebben bezárva egy szobába?<br />
10. Szoktál írás közben zenéket hallgatni? Ha igen milyeneket?<br />
<br />
<i><b><strike>10</strike> 6 választottam, akiknek küldöm a díjat:</b></i><br />
1. <a href="http://meeimo.blogspot.hu/" target="_blank">Barbara Rikki Cartland</a><br />
2. <a href="http://tiffanytailor.blogspot.hu/" target="_blank">Dalma</a><br />
3. <a href="http://pagesofcharlottesdiary.blogspot.hu/" target="_blank">Claire</a><br />
4. <a href="http://smokeandredwine.blogspot.com/" target="_blank">Skyler Wilson</a><br />
5. <a href="http://afterfivehundredyears.blogspot.com/" target="_blank">Zoé V. Campbell</a><br />
6. <a href="http://francoiseperth.blogspot.hu/" target="_blank">Francoise Perth</a>Faıthe C.http://www.blogger.com/profile/18291787485382460566noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-3568437805146748775.post-55385047516722841372015-05-28T13:07:00.001-07:002016-04-13T08:29:14.169-07:00Chapter Three.<b>Sziasztok! :)</b><br />
Először is, nagyon sajnálom ezt a hosszú kihagyást. Egy kicsit durván lefoglal(t) a suli, mert hát ugye jönnek az év végi javítások, dolgozatok stb. Másodszorra pedig, ünnepélyesen bejelentem, hogy meghoztam a legújabb részt! :) Tényleg nagyon sajnálom, hogy sokat kellett rá várnotok, de remélem kárpótolni fog titeket ez a fejezet. A részről annyit, hogy ismételten kapunk egy rejtvényt, ráadásul a mi főhősnőnk titkol valamit. No de mit? A következő fejezetből mindent megfogtok tudni. ;) Szóval kitartás, és köszönöm azoknak akik kitartanak még a blogom mellett! <b>Ezt a részt, legjobb barátnőmnek, Szintinek szeretném ajánlani, aki 4-re szóbelizett a földrajz próbaérettségin! :) Gratulálok! ♥ </b><br />
Legközelebb nem tudom, hogy mikor tudok frissíteni, de remélem minél hamarabb. :)<br />
Jó olvasást kívánok mindenkinek, remélem elnyeri a tetszéseteket ez a rész!<br />
<i>P.S: Az utolsó gif, McNail ezredest ábrázolja, csak sajnos odatudtam rakni, vagy különben elcsúszott volna az egész szöveg. :( </i><br />
Puszi, Faithe.<br />
<a name='more'></a><div style="text-align: center;">
<i><br /></i>
<i>„Ne becsüld alá a sötétség erejét és varázsát. Még a legtisztább szívet is magához tudja húzni. .” </i></div>
A rendőrség tehetetlenül állt a legújabb gyilkosság előtt, hiszen mindenki úgy hitte, hogy legalább 30 napjuk van még, mielőtt a Grim Reaper újból lecsapna. De tévedtek. McNail ezredes ugyan nem mutatta ki, ám legbelül dühöngött a negyedik eset miatt. Négy gyilkosság történt és a nyomozók, még mindig nem tudták, hogy is néz ki pontosan a gyilkosunk..
Az esti helyszínelésen majdnem mindegyik nyomozó ott volt, aki a Grim Reaper Ügyön dolgozott. Wilden kivételesen <i>nem</i> ment el McNail ezredessel és a csapatával, ugyanis semmi kedve nem volt veszekedni megint, a fiatal nyomozólánnyal, Seraphine-nal. Így inkább úgy határozott, hogy a rendőrőrsön marad. Azonban nem Ő volt az egyedüli, aki nem volt ott a helyszínelésen. Az ezredes fia, Wren sem ment el arra hivatkozva, hogy még sok mappát kell rendszereznie, és mindezt telefonon közölte az apjával. Damian Holbrook nyomozó pár perces késéssel érkezett meg a Mennyország nevű bárhoz, Valery társaságában. Rögvest odamentek Shanonhoz és Seraphinehoz, akik éppen a bár üzemeltetőjével beszélgettek. Alacsony, kissé zömök férfi volt, ráadásul látszott rajta, hogy nem éppen a legelegánsabb emberek közé tartozott. Miközben a két lánnyal beszélt, kezeit tördelte amiből Valery azonnal meg tudta állapítani, hogy a férfi ideges. <i>Mintha félne valamitől.</i> Holbrook nyomozó megköszörülte a torkát minek hatására a két barnahajú lány hátrafordult.<br />
- Hol találom McNail ezredest? – intézte a kérdést Seraphinenak, aki a fejével az épület felé bökött.<br />
- Ők már bementek. Minekünk is azt kéne tenni. – válaszolta a lány, mire a férfitől csak egy bólintást kapott.<br />
Holbrook és Valery elindultak a bár bejáratához szorosan a nyomukban a két nyomozólánnyal, akik időközben megköszönték a bár vezetőjének az együttműködést, majd elbúcsúztak tőle és otthagyták. Ugyan a két lány néhány plusz információval gazdagodott csak, mégis elégedettek voltak. Megtudták többek között azt, hogy nem sokkal <i>fél tíz</i> után, egy magas férfi távozott a bárból. Arca teljesen el volt takarva, köszönhetően egy sötétszínű sálnak. A vezető azt is megjegyezte Shanonéknak, hogy furcsa, elfojtott sikítás-szerű hangokat hallott, de nem igen foglalkozott a dologgal. Nem akarta megzavarni a két személyt, hiszen elmondása szerint általában azért mentek a férfiak a táncosok öltözőjébe, hogy egy gyors menetet letudjanak. A kijelentésre mindketten elfintorodtak és így már világossá vált számukra, hogy miért nem avatkozott közbe senki. Amikor beléptek a bárba egy idős hölgy, név szerint, Mrs. Kittredge várt rájuk. Nő létére ő volt a bár mindenese. A korához képest eléggé kistermetű volt, arról nem is beszélve, hogy zord külsejétől az embert kirázta a hideg. Sütött róla az elegancia. Seraphine magában megállapította, hogy ez a nő egyáltalán nem volt odavaló. Nem értette, hogy mit keresett ott egy olyan erkölcsös és elegáns nő, mint Mrs. Kittredge. Az ok, hogy vajon az idős hölgy miért dolgozott abban a bárban, vélhetőleg örökre megválaszolatlan marad, legalábbis Seraphine számára.<br />
- Ön bizonyára, Mr. Holbrook? – fordult Damian felé, aki bólintott egyet, ezt követően pedig az idős hölgy a három lányra pillantott. – Maguknak miben segíthetek?<br />
A kérdés hallatára a lányok megütközve néztek egymásra, és már nem voltak benne annyira biztosak, hogy Mrs. Kittredge épelméjű lenne. A mellettük álló férfi elfojtott egy nevetést.<br />
- Mi is az ügyön dolgozunk – szólalt meg kicsit bizonytalanul, Seraphine.<br />
Mrs. Kittredge rosszindulatúan felhorkantott.<br />
- Az én időmben a nők nem lehettek nyomozók – felelte lekezelően. – A ti korotokban én már háromgyerekes anyuka voltam! A nőknek otthon lenne a helyük.<br />
- Még szerencse, hogy most már nincs így – súgta oda Shanon Seraphinenak, aki helyeslően bólintott egyet.<br />
Shanon kijelentését, Mrs. Kittredge már nem hallotta, ugyanis a nő időközben elindult a tett helyszínére, ám előtte még intett nekik, hogy kövessék őt. Mindannyian elindultak az idős hölgy után, aki egy hosszú és szűk folyosón vezette őket végig. Ahogy hátrébb értek, a szokásos bűz kezdte el megcsapni a fiatal nyomozólány orrát. <i>Vér</i>. De nem csak a levegőben terjengett a szag. Hátul a hófehér falakon nem csak a minőségi festék volt meg található, hanem a vörös paca is, ráadásul néhány helyen hosszú, végighúzott csíkok éktelenkedtek. <i>Valószínűleg a kezét végig húzta a falon</i>. Mikor pedig a kis csapat elért a leghátsó öltözőhöz, egy hatalmas mosoly jelet találtak az ajtó mellett. Az ajtón egy aranytábla volt, melyen a következő állt:<br />
<div style="text-align: center;">
<i>B35-ös szektor, Amanda Stuart öltözője. </i></div>
Seraphine elhúzott szájjal nézett a táblára és szinte biztos volt, hogy a Grim Reaper nagyon élvezi ezt az egész játékot. A nyomozólány kelletlenül vallotta be magának, hogy esze ágába se jutott volna, hogy egy bárban kellett volna keresnie a következő áldozatot. Mrs. Kittredge miután megmutatta nekik az utat, egy biccentés kíséretében visszacsoszogott a bárba és magukra hagyta a nyomozókat. Shanon Valery-re pillantott, aki vette a jelzést, majd ezt követően a vörös hajú lánnyal az élen, beléptek az öltözőbe mindannyian. A helyiség teljesen fel volt dúlva. Néhány szék felborult, az öltöző közepében található asztal pedig kettétört. Shanon kis híján megkérdezte azt, hogy „Tornádó söpört itt végig?”, ám inkább nem szólalt meg. Némán néztek körbe az egykor rendezett és tiszta öltözőn. Az ezredes és néhány beosztottja az öltözőhöz tartozó, fürdőben voltak. Seraphine szokásához híven elővette a noteszét, majd kikerülve néhány törött vázát és képet, a többi kollégájához ment. McNail ezredes mellett állt meg, s mint kiderült, mindannyian egy kádat álltak körbe. A kádban egy feketehajú lány volt, a víz átlátszó színe pedig, kivételesen vérvörösben pompázott. Valery, aki igazságügyi orvos szakértő volt, két férfinek intett, akik bár vonakodva – de kiemelték a vízből a lányt, hogy a vörös hajú megvizsgálhassa egy gyors szemle alapján.<br />
- Mit tudunk eddig? – kérdezte Seraphine, az ezredest.<br />
- Az áldozat neve, <b>Amanda Stuart.</b> 22 éves és már három éve dolgozott itt. Behatolásra utaló jeleket nem találtunk, így vélhetőleg Amanda engedte be a férfit. Ujjlenyomatokat nem találtunk szintén. Ennél többet már csak, Miss Moore tud mondani.<br />
Seraphine gyors sebességgel jegyzetelte le az elmondottakat, mikor pedig végzett, a barátnőjéhez fordult. Valery pár másodpercig még guggolt, majd végül felegyenesedve Seraphine-ra nézett.<br />
- A halál beállta fél tíz és tíz óra között történt. A lány karján hosszú, mély csíkok vannak, amiket véleményem szerint saját maga ejtett a körmével, ugyanis a körmei alatt bőrfoszlányokat és kevés alvadt vért találtunk. Szemhéja le volt ugyan csukva, de a pupillája kitágult, szemei pedig véreresek. Nem fojtották vízbe.<br />
- És ebből akkor mire következtetsz? – húzta össze a szemeit a fiatal nyomozólány.<br />
- Konkrétabbat csak a boncolás után mondhatok, de az szinte biztos, hogy valami mérget kaphatott. A lassabban és fájdalmasabban ható fajtából. Így kizárhatom a ciánkálit és a morfiumot.<br />
- De ha megmérgezték, és nem vízbe fojtották akkor, hogy került a kádba? – kérdezte Shanon, miközben felvont szemöldökkel nézett a lányra.<br />
- Grim Reaper rakta bele a kádba. Másképpen nem kerülhetett oda. Esetleg még az is lehetséges, hogy arzén-trioxid volt a kádban, ugyanis az arzén-trioxid vizes oldata halálos – vonta meg a vállát, Valery majd ezt követően pakolni kezdett.<br />
A két nyomozólány egy gyors pillantást váltott egymással, majd végül Seraphine is elrakta a noteszét a táskájába. Az ezredes már nem volt a helyszínen, viszont néhány nyomozó még ott maradt képeket készíteni a bűntényről. Shanon és Seraphine kisiettek a fürdőszobából és egészen az öltöző bejáratáig mentek, ahol Holbrook éppen a rendőrségi szalagot rakta ki. Egy apró biccentést küldtek feléje, amit a férfi viszonzott, ezt követően pedig elindultak a folyosón, ám szinte azonnal meg is kellett állniuk, ugyanis Valery kiabált utánuk. Seraphine megállt majd megfordult, csakúgy, mint Shanon. Barátnőjük lassan futott oda hozzájuk.<br />
- Hála az égnek, hogy utolértelek titeket! Ezt elfelejtettem odaadni neked, Seraphine – szólalt meg Valery egy mély levegő vétel után és kinyújtotta a kezét.<br />
A nyomozólány kérdő pillantással meredt rá miközben egy papír fecnit vett el tőle. Ám ekkor rögtön rájött Seraphine, hogy mi is állhat azon a bizonyos papíron. Összeszorított ajkakkal bontotta ki az összegyűrt papírt és azonnal a szeme elé tárult az a bizonyos, jól ismert írás.<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Csillog és villog, de a látszat néha csalhat. Ott díszeleg ahol az ember dkfjdsfhrtovgdn3859256P1? </b></div>
Seraphine, miután elolvasta a rejtvényt, egy halk morgolódás közepette a táskája legaljára rakta. Kivételesen aznap már nem akart többet tudomást venni a Grim Reaperről és a nevetséges – de veszélyes rejtvényeiről. Bőven elég volt neki aznapra a legújabb gyilkosság, s már a szemei előtt látta a holnap reggeli újságok címlapját. Mindenhonnan majd a Grim Reaper neve fog visszaköszönni, no meg természetesen Amanda Stuart. A nyomozólány megdörzsölte a szemeit. Fáradt volt. Másra sem vágyott csak, hogy végre hazaérjen és bedőlhessen a puha ágyába. De ez egyelőre lehetetlennek bizonyult, tekintve, hogy még mindig a Mennyország nevezetű bárban voltak. Hosszas gondolatmenetéből végül Valery rántotta ki a lányt.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-MUS_lqTuayeUIMQ3_Qv4XjHYxwy5ewvcaAPLfF6MPH0v6FAO46U_h6sW3yLXNEK-RqjhW0hn-72y49e8k4w_oG6467P7XvupB7jV-iBGQTweedp7eZtuz7v8nm1RauEn40S7aZO1eQ4P/s1600/tumblr_mzev8imvuw1qg94hko3_250.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-MUS_lqTuayeUIMQ3_Qv4XjHYxwy5ewvcaAPLfF6MPH0v6FAO46U_h6sW3yLXNEK-RqjhW0hn-72y49e8k4w_oG6467P7XvupB7jV-iBGQTweedp7eZtuz7v8nm1RauEn40S7aZO1eQ4P/s1600/tumblr_mzev8imvuw1qg94hko3_250.gif" /></a></div>
- Azt tanácsolom nektek lányok, hogy legyetek nagyon óvatosak ilyenkor késő este. Lehet valaki csak arra vár, hogy végre egyedül legyetek. Szerintem jobb lesz, ha taxit hívtok.<br />
Valery hangja, Seraphine számára valamiért baljósnak hangzott. Túlságosan is. Barátnője mikor befejezte a mondandóját, mélyen nyelt egyet és lopva körbepillantott. Zöld szemeiből mind a két lány ki tudta olvasni, hogy Valery félt. De hát ki nem félt volna? <i>Egy őrült gyilkos járkált szabadon a városban és feltehetőleg a következő áldozatát kereste.</i> – legalábbis a három lány ezt gondolta. Egyikük sem sejtette, hogy Grim Reaper már régóta kinézte magának az áldozatait. Hiszen egy jó gyilkos előre tervez, és túljár mindenki eszén. Aznap este három lány szállt be egy taxiba. Semelyikük sem tudta volna megmagyarázni, hogy miért voltak ennyire óvatosak. Talán, Valery szavai miatt, de az is lehetséges, hogy a negyedik gyilkosság ráébresztette a lányokat arra, hogy akár ők is lehetnek a következő áldozatok.<br />
<br />
Másnap reggel, Seraphine kissé nyűgösen és kialvatlanul ébredt, végtére is későn ért haza a helyszínelésről. <i>Mintha átment volna rajtam egy egész teherautó,</i> gondolta fanyarúan a lány miközben beállt a forró zuhany alá. Annak ellenére, hogy sokan azt állítják a zuhanyzásról, hogy felfrissít, Seraphine egyáltalán nem érezte magát jobban. Miután végzett a zuhanyzással és a törülközéssel, felkapott magára egy egyszerű fekete farmert, amihez egy szürke, mintás felsőt választott. Haját valamennyire sikerült elrendeznie, sminkje pedig csak egy szempillaspirálból állt. Soha nem kellett neki több azoknál. Útja a fürdőszobából, egyenesen a bejárati ajtóhoz vezetett, ahol felhúzta a cipőjét és kabátját, majd végül a vállára kanyarította a táskáját. Azt követően, hogy kiment a lakásából, kulcsait a táskájába dobta és elindult, hogy megnézze a postaládáját. Furdalta a kíváncsiság, hogy a bedobott reggeli lapok miket írtak a Grim Reaperről. Általában külön oldalakat szoktak szentelni neki, amihez betársítanak egy hosszú, tanulságosnak nem nevezhető, pszichológiai véleményt a gyilkosról. <i>Mintha nagyon érdekelné is a Grim Reaper-őrt, hogy mit gondolnak róla</i>, gondolta gúnyosan a lány, majd elkezdte kihalászni az aznapi postáját. Tevékenysége során, néhány szórólap a hideg kőpadlón végezte, míg két boríték és egy újság a lány bal kezében várt arra, hogy kinyissák őket. Seraphine legelőször a két borítékra pillantott. Kibontva az egyiket, a szeme elé tárult az a dolog, amit legszívesebben elégetett volna. Egy kitöltésre és egyben megerősítésre váró, Tulajdonosi Papír volt a borítékban.<br />
- Nem tudtam mi hiányzik az életemből – morogta szem forgatva, Seraphine.<br />
A fiatal nyomozólány ahelyett, hogy összegyűrte volna a papírt, inkább a táskája legaljára száműzte, a Grim Reaper által írt rejtvény és a lakáskulcsa mellé. Nem szeretett volna tudomást venni egyikről sem, legfőképpen a reggel érkezett levélről. Elgondolkodott azon, hogy vajon mi lehet <i>velük</i>? Vajon jól élnek, nincsenek anyagi gondjaik? Rajtuk kívül, még egy másik személy is az eszébe jutott a lánynak. Abban a pillanatban, Seraphine megtapasztalta, hogy milyen érzés, mikor egy számunkra fontos személyről, semmit nem tudunk. Csak reménykedett abban a lány, hogy jól megvan és éli boldogan az életét. Ő állt hozzá a legközelebb, mégis évek óta nem beszéltek. Még csak nem is látogatták egymást.
Seraphine mihelyst elért a Costa Coffee-hoz, leült a szokásos helyére és várta, hogy valaki kijöjjön, majd felvegye a rendelését. Futólag rápillantott a Menüre, de semmi érdekeset nem talált rajta, így magában elhatározta, hogy a szokásosat fogja rendelni. Felnézve a Menüből, hirtelen megpillantotta Valery-t és Shanon-t, akik pont felé igyekeztek. Seraphine, magában megállapította, hogy egyikük sem nézett ki fáradtnak vagy nyúzottnak. Mindketten ragyogtak, mintha a tegnapi nap meg sem történt volna. Mikor a két lány elért a barátnőjük asztalához, Seraphine felállt majd szoros ölelésbe zárta először Valery-t, utána pedig Shanon-t. Az ölelkezés után, helyet foglaltak a nyomozólánnyal szemben.<br />
- Hogy aludtatok? – tette fel a kérdést a vörös hajú, mire Shanon hangosan felnyögött.<br />
- Rosszul, nem tudtam kipihenni magamat – húzta el a száját, majd a két lány Seraphinera pillantott.<br />
- Én se aludtam jobban – rázta meg a fejét. – De rajtatok legalább nem látszik, hogy alig aludtatok.<br />
- Rajtam igen! – mutatott Shanon a kissé karikás szemeire, mire Seraphine és Valery halkan kuncogott egyet.<br />
Beszélgetésüket egy, Seraphine számára ismerős hang zavarta meg. Mint mindig, <i>Noel Meurtrier</i> akkor is szívdöglesztően nézett ki. Valery kissé eltátotta a száját, míg Shanon meglepett arccal nézett a férfire. Ám a nyomozólány arckifejezése közömbös volt. Noel megeresztett egy ezerwattos mosolyt.<br />
- Seraphine! Micsoda öröm téged itt látni már reggel – vigyorgott Noel, ezután pedig a másik kettő lányra pillantott. – Ti bizonyára a barátnői vagytok.<br />
- Igen – bólintott mosolyogva Valery. – Én Valery vagyok, ő pedig Shanon. – mutatott a mellette ülő lányra.<br />
- Örülök, hogy megismerhetlek titeket – biccentett nekik, majd elővette egy papírt. – Mit kértek?<br />
- Két, nagypoharas Americanót kérek – válaszolta Seraphine.<br />
- Én csak egy zöld teát kérnék – felelte Shanon miközben a Menüt nézte. Noel most a vörös hajú lányra pillantott.<br />
- Egy Caffé Latte lesz nekem.<br />
Noel miután felírta a lányok rendelését, visszasietett a kávézóba. Valery kapva az alkalmon, hogy a férfi már nem volt ott, közelebb hajolt a barátnőjéhez. Shanon ugyanígy tett.<br />
- Te ismered ezt a szexi kávésfiút? – kérdezte a barátnőjét halkabb hangon, Valery.<br />
- Tegnap ismertem csak meg, de állítólag már fél éve itt dolgozik – válaszolta fél váron a barnahajú lány.<br />
Valery válaszként csak hümmögött egyet, amire se Shanon, se Seraphine nem válaszolt. A rendeléseket, Noel öt perccel később hozta ki. Elköszönt a lányoktól, majd visszament dolgozni. Nem tudott ott maradni velük beszélgetni, ugyanis a főnöke árgus szemekkel figyelte minden lépését, ami nem kicsit bosszantotta a fiatal férfit. Shanonék az elkövetkezendő percekben minden témát kiveséztek. Szóba került a Grim Reaper, a legújabb leárazások a boltokban, no meg néhány sztárhír is. Seraphinenak azonban máshol jártak a gondolatai, így nem sok minden emléke maradt meg a beszélgetésből. Rápillantva a barátnőire, észrevette, hogy azok egy bizonyos pontot bámulnak szótlanul. Hátrafordulva, a szeme elé tárult amint a Mennyország bárnak tulajdonosát, bilincsbe verve kísérik be a rendőrségre. Több se kellett a fiatal nyomozólánynak, azonnal felpattant a székéből és megragadva a táskáját, a Főkapitányságra rohant. Még azzal sem foglalkozott, hogy két barátnője utána kiabálnak. Belépve a rendőrségre néhány kollégájának odaköszönt, akik kérdőn meredtek a rohanó lányra. Nem értették, hogy hova sietett ennyire a lány. Seraphine felrohant az irodájába, ahova hanyagul bedobálta a kabátját és a táskáját, majd ezt követően útja egyenesen a kihallgató szobához vezetett. <i>Vajon mit akarhatnak attól a szerencsétlen embertől?</i> Seraphine megállt az ajtó előtt, majd halkan kopogtatott egyet. Egy gyors <i>„Gyere”</i> volt a válasz, mire a lány benyitott. Az ezredes már az üvegablak előtt állt összefont karokkal, s szigorú tekintettel meredt előre. Seraphine nesztelenül mellé lépett. A kihallgató helyiség – mint mindig, - akkor is rideg hatást keltett. A szoba közepén egy hosszú asztal volt és két szék. Egyikben a bár vezetője foglalt helyet. A nyomozólány tekintette a férfire terelődött, és szinte biztos volt abban, hogy nem Ő a gyilkos. A férfi ajkai remegtek, kezeit pedig állandóan tördelte, miközben szemeivel ide-oda tekintgetett. Már éppen meg akarta kérdezni a lány, az ezredest, hogy ki lesz a kihallgató, amikor is <i>Darren Wilden</i> belépett a helyiségbe. Gúnyos félmosoly volt az arcán, amitől Seraphine-t kirázta a hideg. Tény és való, hogy Wilden volt az egyik legjobb kihallgató. Könyörtelen, gátlástalan volt. A nyomozó lassú léptekkel haladt beljebb, mikor pedig elérte az asztalt, egy mappát dobott a másik férfi orra elé, aki ennek hatására összerezzent. Wilden megállt a másik szék előtt, majd arrébb tolta, hogy az asztalra tudjon tenyerelni. Onnantól pedig a kihallgatás kezdetét vette.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIrHLaJZ3-rCaVFbp5Xgv3W-n1-VzNLmPF36tqorkZmWq9X7YTXNO48ond6W42rVmUqrBEfmILASpCQIAEISfjgf4GL_RWUTF68hIoSm0BthawJQEfp_I1BEm6c-XeR77Fv44JFZkOG8R6/s1600/yYDYU.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="163" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIrHLaJZ3-rCaVFbp5Xgv3W-n1-VzNLmPF36tqorkZmWq9X7YTXNO48ond6W42rVmUqrBEfmILASpCQIAEISfjgf4GL_RWUTF68hIoSm0BthawJQEfp_I1BEm6c-XeR77Fv44JFZkOG8R6/s320/yYDYU.gif" width="320" /></a></div>
- Mondja, Mr. King.. – kezdett bele Wilden -, ön milyen kapcsolatot ápolt az áldozattal?<br />
- J-jó kapcsolatot, uram – dadogta a férfi, majd nyelt egyet. – Én nagyon kedveltem azt a lányt! Ó, Amanda nagyon jó ember volt.<br />
- Mikor látta őt utoljára, élve?<br />
- Nem tudom pontosan – válaszolta rekedten, Mr. King. – Talán olyan kilenc óra környékén.<br />
- Ön mit csinált fél tíz előtt? Merre volt? – Wilden érdeklődő és egyben gúnyos arckifejezéssel nézte az előtte ülő férfit.<br />
Szánalmasnak találta őt és szinte biztos volt abban, hogy bűnös. Mr. King nyelt egyet.<br />
- Az irodában voltam és éppen a kiadásokat ellenőriztem.<br />
- Van, aki ezt alá tudja támasztani? – vonta fel a szemöldökét a nyomozó.<br />
- Nem, de..<br />
- Szóval nincsen alibije, ráadásul bőven volt ideje arra, hogy elkövesse a gyilkosságot. Csak annyit kellett tennie, hogy leoson az öltözőkhöz és bekopogtat a lányhoz valami furcsa ürüggyel, majd miután megöli Amandát, a hátsó kijáraton át felmegy a bárba és hívja a rendőrséget, hogy gyilkosság történt. Ráadásul azt is állítja, hogy látott egy férfit, aki minden bizonnyal az ön elméjének szüleménye.<br />
- Tiltakozom! – sipította felháborodottan, s egyben keservesen, Mr. King.<br />
- Nyugodtan tiltakozhat, de az igazságot nem tudja megváltoztatni.<br />
- Aljas rágalom! Hogy merészel, ilyet feltételezni..! – hőbörgött tovább a bár vezetője, Wilden pedig mély levegőt vett.<br />
- Maga követte el a gyilkosságot?<br />
- N-nem én ilyenre sose lennék képes!<br />
- Azt hiszi, hogy nem jövünk rá arra, hogy hazudik? Vallja be! Maga tette, igaz?<br />
Seraphine-nál ott telt be az a bizonyos pohár. Nem tudta tovább tűrni azt, ahogy Wilden igazságtalanul viselkedik, Mr.Kinggel. A lány, fittyet hányva a szabályokra, berontott a kihallgató helyiségbe. Mindkét férfi a lányra pillantott. Seraphine intett egyet a fejével, Wildennek, aki morgolódva követte a lányt kifele. Becsukva az ajtót, a fiatal nyomozólány dühösen meredt a férfire.<br />
- Mondja, maga mégis mit csinál? – sziszegte neki indulatosan, Seraphine.<br />
Darren gúnyos vigyort eresztett meg a lány felé, s becsmérlő tekintettel nézett rá.<br />
- Kihallgatok, ami magának nem menne.<br />
Seraphine, eme mondatra sértődötten kihúzta magát, és ha lehet, akkor még szúrósabban nézett az idősebb férfire. Az ezredes némán hallgatta őket, nem volt türelme ahhoz, hogy közbeszóljon.<br />
- Azt hiszi, hogy ez az ember ölte meg azt a lányt? Hogy ez az ember lenne, a Grim Reaper? Nézzen már rá! Jó, hogyha meg tud ölni egy legyet, nemhogy egy embert!<br />
- Maga ebbe ne avatkozzon bele, Miss Rosier.<br />
- Ha nem tudná, én is az ügyön dolgozok így van jogom beleavatkozni. Igazságtalanság, amit művel! – mondta Seraphine, mire a férfi hangosan felnevetett.<br />
- Nem, Miss Rosier, nem. Ezt úgy hívják, kihallgatás.<br />
- Négyen meghaltak, az isten szerelmére! – kiabálta a lány.<br />
Darren Wilden csúfondárosan elmosolyodott a fiatal nyomozólányon. Élvezte, hogy sikerült felhúznia, a nyugodtságáról híres, Seraphine Rosier-t. Az ezredes megcsóválta a fejét. Egyáltalán nem volt megelégedve a két nyomozó viselkedésével. Ám még mielőtt bármit is mondhatott volna ez ügyben, Seraphine szólalt meg.<br />
<i>- A gyilkos gúnyt űz belőlünk. </i><br />
Azzal a mondattal a barnahajú lány dühösen kiviharozott a teremből, maga után hagyva egy csalódott ezredest, s egy kárörvendő ám ideges Wilden-t.<br />
<div style="text-align: center;">
<i> „Azt mondják a, pszichopaták szenvedélyesek, büszkék és gyakran gunyorosak. Sose félnek a lebukástól, hiszen abban a hitben élnek, hogy őket soha, senki nem fogja tudni leleplezni. Nos, engem főleg nem tudnak leleplezni. Hiszen nem is tudják, hogy ki vagyok valójában. Lehet, én magam sem tudom, hogy ki is vagyok én valójában.”</i></div>
Faıthe C.http://www.blogger.com/profile/18291787485382460566noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-3568437805146748775.post-91980319310388736732015-04-25T07:06:00.003-07:002016-04-13T08:29:19.478-07:00Chapter Two.<b>Sziasztok! :)</b><br />
Meghoztam végre a második fejezetet, és ismételten sajnálom, hogy ennyire megvárakoztattam mindenkit. Mentséget már egy csomószor felhoztam, így ettől megkíméllek titeket. :) Csak annyit mondok, hogy alig várom már, hogy nyári szünet legyen. Az biztos, hogy akkor gyakrabban tudok frissíteni majd.<br />
A mostani fejezetben megismerkedhettek további két karakterrel, akiket a <i>"Characters"</i> menüpontnál meg is tudtok nézni. ;) A rész eléggé hosszúra sikeredett a Word szerint, ugyanis 7 oldal és 3570 szó lett. Remélem nem fogjátok az olvasás közben elunni magatokat! :D Köszönöm a több mint 15 (!) feliratkozót! x<br />
Jó olvasást kívánok ehhez a részhez is, és mindenkinek kitartást kívánok az utolsó sulis hónapokra!<br />
A *-al jelölt dolgot, köszönöm szépen <i>Ghadeer</i>-nek az angol barátnőmnek aki nagy segítségemre volt azzal a kávézóval! ♥<br />
Kellemes olvasást kívánok még egyszer mindenkinek! :)<br />
Puszi, Faithe.<br />
<a name='more'></a><div style="text-align: center;">
<i><br /></i>
<i>„Tudod, valójában mindenki képes volna gyilkosságra. . Talán még én is.” </i></div>
Két nap telt el a harmadik gyilkosság óta. A fiatal nyomozólány már <b>harmadik</b> napja görnyedt az előző kettő gyilkosság mappája felett, amihez a tegnapi nap folyamán Lauren Conrad mappája is betársult. Seraphine hosszú órákat töltött el mindegyik jelentés elemzésével, azt követően pedig egy külön lapra felírta a fontosabb dolgokat vagy az érdekességeket. Azonban sehogy sem akart összeállni a kép, ugyanis a lány arra a következtetésre jutott minden egyes elemzésnél, hogy a három áldozat nem állt kapcsolatban egymással. Seraphine gondterhelten felsóhajtott majd ismételten a kezébe vette a legelső mappát. Az <i>első áldozat</i> egy szőke hajú fiatal lány volt, név szerint <i>Jessica Livons</i>. A jelentés szerint a Temze folyó déli partján találták meg kora reggel brutálisan összeverve és vérbe fagyva, szemtanúk nem voltak. Csak egy arra járó ember vette észre a szerencsétlen lányt. Seraphine lapozott egyet, és a szeme elé tárultak a gyomorforgató képek amik Jessicáról készültek a helyszínen. Arcát a felismerhetetlenségig összeverték, a nyaka pedig el volt vágva, de nem a szokásos módon. Látszott, hogy le akarták a vágni a fejét, ám csak félig csinálta meg a gyilkos. Az orvosi papírok szerint a lány fejére hatalmas erővel mértek ütéseket, feltehetőleg egy piszkavassal, amibe szinte azonnal belehalt. A vérveszteség – melyet az elvágott nyaki ér okozott, - csak „hab volt a tortán”. Amikor a lányra rátaláltak, már körülbelül 7 órája halott lehetett. Ebben a mappában <i>két</i> darab rejtvény volt berakva, az első rejtvény hátoldalára felírták nagy betűkkel, hogy „Rendőr- Főkapitányság”. Ők kapták az első üzenetet.<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Elkezdődött az őrült játék mely könyörületet és visszautat nem ismer. Ki belép ebbe a labirintusba, hagyjon fel jafkfkddlsrot63829529S2? </b></div>
Az apró cetlin található üzenet már eléggé megviselt és összegyűrt állapotban volt. Seraphine erre rákérdezett McNail ezredesnél, aki annyit felelt, hogy eleinte butaságnak tartotta az üzenetet és azt hitte, hogy csak szórakoznak, emiatt gyűrte össze. Ám mihelyst megtörtént a Jessica Livons gyilkosság, azonnal komolyabban kezdte el venni a Grim Reaper-től kapott üzeneteket. A barnahajú lány most a másik cetlit vette a kezébe, az üzenet Jessica félig elvágott nyakában volt a jelentés szerint.<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Kábulatba ejt, mellyel gondtalan életet kaphatsz, de mikor lebuksz, elhullsz, mint laodpfgngfsbesfm264428358E0? </b></div>
Az üzenet a második áldozatra utalt, így Seraphine félrerakta Jessica mappáját és a második gyilkosság jelentését vette a kezébe. Az áldozat <i>Jonathan Wilson</i>, akiről, mint utólag kiderült hírhedt drogcsempész volt. Ő vele kegyetlenebbül bántak el. Az egyik északi kikötőnél találták meg a holttestét az ott dolgozó halászok. Elmondásuk szerint este 21 óra környékén még nem volt ott a holttest. Nyilván az azt követő órákban került oda. Seraphine lapozott egyet, majd a helyszínen készült képeket kezdte el ismételten tanulmányozni. Jonathan hasa felvágva volt, szájából kifolyt vér megalvadt volt, ami annak volt köszönhető, hogy jó pár órája már halott volt, mikor rátaláltak. A jobb szemébe egy tű volt szúrva, minek a tetején egy cetli fityegett, amely műanyaggal volt bevonva, hogy még véletlenül se érje vér a cetlit. <i>Undorító.</i> A fiatal nyomozólány szeme az orvosi jelentésre tévedett, mely szerint a férfit nem csak brutálisan meggyilkolták, hanem előtte meg is verték, melynek köszönhetően belső vérzés alakult ki, amibe akár bele is halhatott. <i>Lehet, hogy már rég halott volt mikor felvágták a hasát?</i> A halál beállta 1 óra 10 perc volt, Valery szerint. A legutolsó dolog, amit még abban a mappában megnézett Seraphine, az a rejtvény volt, mely Jonathan szemébe volt szúrva.<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Kutat az őrült után és egyben igazságot akar tenni, ám észreveszi, hogy afskfeitign4734126839R1? </b></div>
Amint a sorokon végig ért a lány, szinte már biztos volt abban, hogy az üzenetek a következő áldozatra utaltak. Hiszen ki volt az a személy, aki igazságot akart tenni és kutatott a Grim Reaper után? A rendőrség. És azon belül? Természetesen a volt nyomozónő, Lauren Conrad. Seraphine félretette mindhárom mappát, majd hátradőlve a székében, megpróbálta rendezni a liftező gyomrát, mely a képek hatására eléggé felkavarodott. Elgondolkodva merenget azon, hogy vajon az áldozatok ismerték-e a Grim Reaper-t? Vagy sejtették, hogy ők lesznek azok akiket, kiszemel magának? Nyilván nem. A lány éppen a harmadik pohár kávéjáért nyúlt, amikor hirtelen kitárult az ajtó és egy mosolygó Shanon lépett be rajta, aki miután becsukta az ajtót, helyet foglalt a barátnőjével szemben.<br />
- Jutottál már valamire, Ser? – kérdezte a szintén barnahajú lány, majd kicsivel hátrébb dőlt a székben.<br />
- Sajnos nem. Semmilyen kapcsolat nincs a három személy között – Seraphine elhúzta a száját, és belekortyolt a kávéjába.<br />
- Szóval akkor véletlenszerűen választja ki az áldozatait? – vonta fel a szemöldökét, Shanon miközben kérdőn meredt a társára.<br />
- Fogalmam sincs – rázta meg a fejét Seraphine. – De muszáj lesz valahogyan kiderítenünk, még a következő gyilkosság előtt.<br />
- 30 nap, emlékszel? Még van 27 napunk.<br />
- Shanon, szerinted kire utal a mostani rejtvény? – az említett személy percek múlva szólalt csak meg.<br />
- Az elején az van, hogy <i>„Hol az angyalok laknak.”</i> Ez nyilván a Mennyországra utal.. – kezdett bele Shanon, barátnője pedig bólintott egyet. – Szóval szerintem valamelyik korábbi áldozat rokona lesz a kiszemelt.<br />
- És mi a helyzet a B35-el? – kérdezett vissza a fiatal nyomozólány.<br />
Shanon elmosolyodott majd azonnal válaszolt a kérdésre.<br />
- Házszám – állt fel Shanon a székből, példáját a barátnője is követte. – Megnézem, hogy mely háznak a száma B35. Aztán majd visszajövök, rendben? – Seraphine bólintott egyet, majd ezt követően kikísérte az irodájából, barátnőjét, aki egy integetést követve, visszament a saját irodájába.<br />
<br />
Shanon Brown gyerekkora óta arra vágyott, hogy nyomozó legyen, aki majd millió elismerést fog bezsebelni az elkapott bűnözőknek köszönhetően. Ehelyett viszont csak néhány kisebbfajta bűntényeket kapott, mint például a drogdílerek után való nyomozás. Mikor pedig a lányra nem volt szükség, akkor kegyetlenül a papírmunkák világába taszították, önbecsülésével együtt, mely az óta már kezdett feljebb emelkedni. Hogy minek volt köszönhető ez? Bevonták őt is a „Grim Reaper-Ügy”-be, ennek hatására pedig Shanon mindenképpen bizonyítani akart, hogy van Ő is ugyanolyan ügyes és tehetséges, mint a barátnője, Seraphine Rosier. No igen, őt tartották a legjobbnak az egyetemen, ami néha azért bosszantotta Shanon-t, hiszen ő sosem kapott annyi dicséretet, mint Seraphine. Legbelül, mindig is féltékeny volt egy picit a barátnőjére, aki sorra halmozta a sikereket. <i>Kisebbségi komplexus? Meglehet.</i> Szeretett volna, Shanon is végre elismeréseket szerezni, és a Grim Reaper gyilkosságok lehetőséget adtak neki, hogy bizonyíthasson.<span style="text-align: center;"> A lány, miután bement az irodájába, azonnal a számítógépe elé vettette magát, és elkezdett kutatni a B35-ös házszám után. Rengeteg keresést lefuttatott a rendszeren, azonban egyetlen egy találat sem volt a B35-re. </span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjpnTxP7cl4rGw4qH9IeEHIZSekyJGM3YXGoGJOBWv8o_ssl1rKm3GRRZATXD_G2VGYWF5QiwggsK6ZdR0Pv54gjl_V8AsCBNcyH1gI3x5cZsNqIyq7EsuhucgnOERMbdVH7MwgmhoiyuL/s1600/tumblr_static_c64so5ondao8wkk4gokkksg00.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjpnTxP7cl4rGw4qH9IeEHIZSekyJGM3YXGoGJOBWv8o_ssl1rKm3GRRZATXD_G2VGYWF5QiwggsK6ZdR0Pv54gjl_V8AsCBNcyH1gI3x5cZsNqIyq7EsuhucgnOERMbdVH7MwgmhoiyuL/s1600/tumblr_static_c64so5ondao8wkk4gokkksg00.gif" width="172" /></a></div>
Shanon kissé dühösen összehúzta a szemöldökét, majd ismételten megpróbálta a keresést, viszont úgy, hogy 35 B-t pötyögött be a gépbe. Másodpercek múltán a lány legnagyobb boldogságára, a rendszer kidobott egy helyszínt, ami London, egy félreeső részénél volt. A nyomozólány egy elégedett mosollyal az arcán pattant fel a székéből, és ragadta meg a fontosabb cuccait majd ez után kifutott az irodájából, hogy minél hamarabb értesítse néhány társát a talált helyszínnel kapcsolatban. Úgy gondolta, hogy a Grim Reaper esetleges rejtekhelyét találta meg, vagy a következő áldozat lakását. Mindegyik fontosnak számított, így néhány kollégájával – köztük Wildennel és McNail ezredessel, - a helyszínre siettek. A hatalmas sietségben Shanon észre sem vette, hogy a gépét bekapcsolva hagyta, és az alatt valaki, távol a 35 B-s címtől, a lány számítógépét feltörte s, egy szintén <i>elégedett</i> mosollyal az arcán töltötte le a fontosabb adatokat, a Grim Reaper-Üggyel kapcsolatban.<br />
<br />
Mialatt néhány kollégája, a Shanon által megkeresett címre ment, Seraphine a hatalmas papírkupac mögött ült és a semmibe merengett. Asztalán két, eldőlt kávés pohár volt, ami mellett egy rózsákkal kidíszített porcelántányéron, egy félig megevett csokoládés muffin várt arra, hogy tovább egyék. De a fiatal nyomozólánynak látszólag esze ágában sem volt, hogy figyelmét a süteményre szentelje, sokkal inkább a fehér plafon kötötte le az érdeklődését. A Grim Reaper gyilkosságokon gondolkodott, még mindig. Nem akarta feladni, holott tisztában volt azzal, hogy szünetet kéne tartania. Mondjuk egy hosszú ebédszünetet a legközelebbi kávézónál, ahol még kávét is tud magának szerezni az elkövetkezendő órákra. A lány hosszan és nyűgösen felsóhajtott.<br />
<i>Pihenni kellene. </i><br />
Hosszas gondolkodás után a lány végül még is úgy döntött, hogy szüksége van egy kis pihenőre, így felpattant a forgószékéből majd kihalászta a papírköteg alól a táskáját, minek következtében néhány köteg hangos puffanással tudatta a nyomozólánnyal, hogy a földön landoltak. A két üres kávéspohár közül az egyik szintén hanyag módon legurult az asztalról. Seraphine elhúzta száját a látvány miatt és egy vállrándítás kíséretében megfordult, majd kisétált az irodájából, maga mögött hagyva a hatalmas rumlit. Végig sétált a folyosón, miközben néhány kollégája mosolygós arccal köszönt vagy éppen biccentett a lánynak, amit viszonzott Ő is. Szerencsére nem sokáig kellett elviselnie őket, ugyanis szélsebes lépéseinek hála, hamar elérte a Rendőr- Főkapitányság kijárati és egyben bejárati ajtaját. Útja pedig egyenesen a szemközti oldalon lévő kávézóhoz vezetett, ahol a kinti asztalok egyikénél foglalt helyet. Táskáját az asztalra helyezte, amiből utána a laptopját kivette és egyben be is kapcsolta. Seraphine mélyen beszívta a levegőt, majd elmosolyodott. Imádta a *Costa Coffee –t, annak ellenére is, hogy nem volt annyira híres és túlzsúfolt, mint a Starbucks. De ez tette hangulatosabbá és barátságosabbá, ráadásul a lány nem igen rajongott a hatalmas tömegért, ugyanis a többi kávézóban mindig rengetegen voltak. Seraphine néhány e-mailre válaszolt, majd az internetes keresőben a Grim Reaper után kezdett el kutakodni, hátha valami pluszinformációt megtud, hiszen a netes szennyoldalakon eléggé népszerű lett a gyilkosunk, és minden oldal azért versenyzett, hogy melyikük tudja a legjobb cikket lehozni a titokzatos és egyben veszélyes Grim Reaperről. Azonban néhány oldal megnézése után csalódottan vette észre, hogy egyetlen egy oldal sem írt hasznos információkat a gyilkosról. Volt olyan oldal, amelyik a Grim Reaper lelki és agyi állapotát taglalta, de akadt olyan is, amelyik egy „meg nem értett” embernek titulálta a gyilkost. <i>Vicces.</i> A lány annyira elmerült az olvasásban, hogy észre sem vette, hogy valaki az asztala előtt áll, s már harmadszorra köszörüli meg a torkát. Seraphine még mindig nem reagált, így az illető inkább megszólalt.<br />
- Mit hozhatok? – mély, férfihang tette fel a kérdést. A hang tulajdonosa elővette a jegyzetfüzetét és kérdő pillantásokat küldött az elmerengett lányra.<br />
- Egy Caffé Lattét, egy Espressót, egy Americanót és ezeket mind nagy, elvihető pohárban kérném, plusz kérnék szépen még egy Tripla Csokis Muffint és egy Belga Csokoládés Teasüteményt – sorolta fel Seraphine, miközben egy pillanatra sem nézett fel laptopjából. A férfi halkan felnevetett.<br />
- Hűha, nem lesz a kávé kicsit sok? Utazni készülsz, hogy ennyiféle kávét rendelsz? – vonta fel a szemöldökét a férfi kuncogva, mire elérte azt a hatást, hogy Seraphine végre felnézzen a laptopjából.<br />
A lány megrázta a fejét és kissé hűvös hangon válaszolt.<br />
- A rendőrségen dolgozom, szóval szerintem meg tudod érteni, hogy miért van szükségem ennyi kávéra. Plusz egy igen nehéz ügyön dolgozom.<br />
- Miután kihoztam a rendelésedet, nem akarnád elmesélni, hogy milyen ügyön dolgozol? – tett fel egy újabb kérdést a lánynak, a férfi. Seraphine összeráncolta a szemöldökét.<br />
- Nem is ismerlek – válaszolt a lány hihetetlenkedve. – Plusz nem avathatok be, kívülállókat egy fontos ügybe.<br />
A lány eme mondatára, az ismeretlen férfi szélesen elvigyorodott amit Seraphine nem tudott hova tenni egészen addig, amíg a barnahajú újra meg nem szólalt.<br />
- Fontos ügy? – vigyorgott még mindig az értetlenül néző nyomozólányra. – Nyilván akkor a<i> Grim Reaper</i> ügyön dolgozol.<br />
Amint a férfi száját elhagyta az a név, hogy „Grim Reaper”, Seraphine arca érdekes fintorba torzult és fel is szisszent. Míg a nyomozólányunk egyáltalán nem örült annak, hogy egy vadidegen felszolgáló flörtölgetés közben kitalálta, hogy melyik ügyön dolgozott, addig az ismeretlen úgy érezte magát, mintha az ötös lottót nyerte volna meg.<br />
- Elmegyek leadni a rendelésedet, aztán, majd ha elkészült kihozom és utána tudunk beszélgetni az ügyről. Rendben? – a lány már annyira unta a férfi próbálkozását, hogy végül megadóan felsóhajtott.<br />
- Rendben, de siess – fonta össze a két karját a nyomozólány. – Egyébként hogy hívnak? – kérdezte a lány felvont szemöldökkel. A férfi hátrapillantott a válla felett.<br />
- Noel Meurtrier. És téged?<br />
- Seraphine Rosier – jött az azonnali válasz. – Francia vagy? A vezetékneved miatt kérdem.<br />
Noel nem válaszolt a lány kérdésére, csak bólintott. Ezt követően bement a kávézóba azzal a céllal, hogy végre leadja a rendelést, amit a nyomozólány tíz perccel azelőtt tett. Ahhoz képest, hogy Seraphine eldöntötte, hogy pihenni fog egy kicsit, mégis a Grim Reaper után kutatgatott az interneten ráadásul még egy flörtölő, vadidegen sráccal is beszélgetésbe elegyedett. <i>Noel Meurtrier. . . </i>Volt valami fura abban a férfiben, amit a lány nem tudott hová tenni. Rossz érzése volt vele kapcsolatban, pedig csak egy átlagos felszolgálónak tűnt. <i>Manapság, már ha bárkire is ránézek, elönt a rossz érzés</i>, gondolta Seraphine keserűen. Mindezeket a rossz érzéseket, a Grim Reaper ügynek tudta be. Öt – esetleg hat perc múlva, Noel jelent meg a lány asztalánál a rendeléseivel együtt. Három, piros-fehér pohár sorakozott Seraphine laptopja előtt egy hordozható pohártartóban, mellettük pedig a friss két sütemény díszelgett és ínycsiklandó csokoládé illatot árasztottak, a vásárlójuk felé. Széles már szinte, kislányos mosoly terült szét a nyomozólány rózsaszín ajkain. Seraphine a Tripla Csokoládés Muffint a pohártartó üres és egyben utolsó tartójába helyezte, míg a Belga Csokoládés Teasüteményt saját maga elé húzta, majd jóízűen elkezdte enni. A férfi leült a lánnyal szemközti székbe.<br />
- Szóval, Seraphine.. – ejtette ki a nevet, a lány számára meglehetősen furán. – Mesélj nekem a Grim Reaper ügyről. Sikerült már beazonosítanotok a gyilkost? Vagy esetleg van róla fantomképetek?<br />
- Ha sikerült is volna beazonosítanunk, akkor se mondhatnám el. Köt a titoktartás – mosolyodott el negédesen a lány, közben pedig beleivott az Americanójába.<br />
- Akkor mondj valami olyat, amire nem vonatkozik az a hülye titoktartás – forgatta meg a szemeit Noel.<br />
Seraphine elgondolkodott, majd magában elkezdte jól megválogatni a szavait, hogy mennyit is mondhat el egy kívülállónak.<br />
- Nos, az elmúlt pár hónapban történt gyilkosságokat mind a Grim Reaper követte el. Az áldozatok <i>elvileg</i> nem álltak kapcsolatban egymással és mindannyian londoniak. Minden áldozaton egy rejtvényt hagy a gyilkos, amit egy adott határidőn belül meg kell oldanunk, mielőtt túl késő lesz. No meg persze sajnálatos módon a gyilkos elég jól tudja magát álcázni. . .<br />
- Vagy éppen a rendőrség túl <i>ostoba</i> – vágott közbe udvariatlan módon, Noel.<br />
Seraphine szemei dühösen megvillantak, állkapcsa pedig kissé megfeszült.<br />
- Ezt meg miből gondolod? – szűrte ki a fogai között a lány. A kérdezett személy megvonta a vállát.<br />
- Három hónapja van már, hogy elkezdődött ez az egész, de a rendőrség még mindig nem tudja beazonosítani az elkövetőt. Fantom kép se készült róla, plusz senki se tudja, hogy néz ki ez a gyilkos. Nem furcsa ez egy kicsit, Seraphine? – hajolt előrébb a székben Noel, miközben a lány értelmetlenül meredt a férfire. <i>Mégis mire céloz ezekkel? </i><br />
- Nem értem mire akarsz célozni.<br />
- Ó, én semmire sem utalgatok. Csak pusztán szánalmasnak tartom, hogy mennyire szerencsétlen is az angol rendőrség – Seraphine megforgatta a szemeit, Noel mondatára. Egyáltalán nem tetszett neki, hogy a férfi őt – vagyis a rendőrséget, - inzultálja.<br />
- Nyilván te jobban meg tudnád oldani az ügyet – vágta rá a nyomozólány, majd ránézve az órájára pakolásba kezdett, ugyanis hamarosan vissza kellett térnie a rendőrségre.<br />
- Nyilván – hagyta rá Noel.<br />
Látta, hogy a lánynak nem igazán tetszett a véleménye az egésszel kapcsolatban, de nem érdekelte. <i>Az</i> <i>igazság fájdalmas</i>, tartja a mondás. Elköszönt udvariasan a lánytól, majd éppen vissza akart menni a kávézóba, amikor is a lány hangja megállításra kényszerítette. Visszafordulva, ráemelte a tekintetét.<br />
- Mióta dolgozol itt, Noel? Csak mert régóta ide járok kávézni, de nem láttalak erre még, egészen mostanáig.<br />
- Pedig fél éve már itt dolgozok – mosolyodott el a fiú, miután pedig a lány bólintott, egy laza integetéssel elköszönt Seraphinetól és visszament a kávézóba, hogy bent folytassa tovább a munkát.<br />
Miután a fiatal nyomozólány végzett a pakolással, néhány fontot és egy kevés borravalót otthagyott a fehér faasztalon, ezt követően pedig megragadta a pohártartót, amiben már csak két kávé díszelgett, tekintve, hogy Seraphine megitta az Americano kávét. Ezek mellett még a Csokoládés Muffinja volt. Vállára kanyarította a táskáját, s elindult vissza a rendőrség felé. Szomorúan állapította meg, hogy barátnője és néhány kollégája még mindig nem tért vissza a Shanon által talált helyről.<i> Lehet, hogy történt velük valami?</i> Elhessegette a negatív gondolatait, és mikor újból felnézett egy rendőrautó kanyarodott be, majd állt meg a rendőrség épülete előtt. A lány automatikusan összehúzta a szemöldökét a látottakon, no meg kérdő tekintetekkel pásztázta az autót. Sajnos nem tudta kivenni, hogy ki is ült a kocsiban, azonban mikor a járműből kiszállt valaki, Seraphine azonnal felismerte az illetőt. A férfi semmit nem változott a lány megállapításai szerint.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6xBZ7dLwMLOAARLNgz74fvCGI_gzTztSvZCrWUJBwtdEihqffGMtPbkQWeVXuG1CcH_LwaFpb4bbqcZiTX0evVN5VFySV8S21dVPlaiAjEg3vBXnsvplu__4VlYIhX27MtdKqGJil00w9/s1600/tumblr_m6t05nsP9a1rsjhg9.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="128" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6xBZ7dLwMLOAARLNgz74fvCGI_gzTztSvZCrWUJBwtdEihqffGMtPbkQWeVXuG1CcH_LwaFpb4bbqcZiTX0evVN5VFySV8S21dVPlaiAjEg3vBXnsvplu__4VlYIhX27MtdKqGJil00w9/s1600/tumblr_m6t05nsP9a1rsjhg9.gif" width="320" /></a></div>
- Garrett! – rohant oda hozzá a lány, az említett személy pedig amint meghallotta a nevét, Seraphine-ra emelte a tekintetét. Másodpercek múlva a férfi arcán egy széles mosoly terült szét.<br />
- Seraphine, jézusom de jó újra látni téged! – ölelte meg szorosan a lányt, amit Seraphine is viszonzott.<br />
<b>Garrett Miller</b>-t a nyomozólány még akkor ismerte meg, amikor először a rendőrséghez került az egyetem után. Szinte rögtön egy hullámhosszra kerültek, Garrett pedig mindenben segített a lánynak, amit sokan a kollégák közül annak tudtak be, hogy a férfinek tetszik a lány, és hát valljuk be, volt valami igazság abban a pletykában. Csak néhány eseten dolgoztak közösen, azonban mindig sikerült valahol összefutniuk, s egy jót beszélgetniük. Wren mellett, Garrett volt a másik személy, akit Seraphine igaz fiúbarátnak tartott. Még azzal sem foglalkozott, hogy Garrett történetesen Wilden jobb keze és társa volt. A fiatal nyomozólány kissé szomorú volt, amikor Garrettet egy külső nyomozás miatt, Dublinba küldték 2 hónappal azelőtt.<br />
- Mit keresel itt? Úgy tudtam, még legalább 5 hónapig Dublinban kell maradnod – meredt rá kérdőn a lány, Garrett megrázta a fejét.<br />
- Úgy is volt, de a Grim Reaper gyilkosságok miatt McNail ezredes hazakéretett.<br />
- Akkor együtt fogunk dolgozni – vigyorodott el a lány. – Ugyanis én is a Grim Reaper ügyön dolgozok, Shanonnal, Wrennel és Valeryvel.<br />
- Gratulálok akkor az első komoly ügyedhez – mosolyodott el szélesebben Garrett és büszke tekintettel a lányt nézte.<br />
A két nyomozó percekig beszélgetett az épület előtt, míg végül úgy nem döntöttek, hogy inkább bent folytatják, ugyanis kezdett kissé hűvösödni az idő. A férfi beszámolt, Seraphinenak a Dublinban töltött hónapokról, hogy mennyire is élvezte Írországot és arról is mesélt, hogy milyen volt az Ír rendőrséggel együtt dolgozni. Két óra telhetett el, mikor a beszélgetésüket, Shanon, Wilden és McNail ezredes érkezése zavarta meg. Kint már teljesen besötétedett, ami Garrettnek és Seraphinenak egyáltalán nem tűnt fel, tekintve, hogy elmerültek az élménybeszámolóban. A lány barátnője kissé zilált állapotban volt, míg Wilden dühösnek tűnt. McNail ezredes arca pedig olyan volt, akár egy érzelemmentes maszk. A két nyomozó rögvest felpattant a székből. Steven először üdvözölte a hazatért beosztottját, majd utána Seraphine felé fordult.<br />
- Most kaptuk a bejelentést, miszerint újabb gyilkosság történt – az ezredes hangja komor volt, arca pedig merev.<br />
Seraphine döbbenetében eltátott szájjal meredt a főnökére és Shanonra. Egy hang sem jött ki a torkán másodpercekig.<br />
- Micsoda?! Az meg hogy lehet? – fordult kérdő tekintettel a barátnőjére, aki vállat vont, de látszott rajta, hogy feszült. – De hiszen 30 napot kaptunk!<br />
- Össze kellett volna adni a hármat és a nullát, Miss Rosier – vágta rá dühösen Wilden, mintha csak jelezné, hogy ez az egész a lány hibája.<br />
Seraphine teste megfeszült, szemei pedig dühösen megvillantak majd közelebb lépett a férfihez.<br />
- És ezt maga honnan tudja, ilyen biztosra? – negédes mosoly futott végig a lány ajkain.<br />
- Vádaskodunk, Miss Rosier? – kérdezett vissza a férfi, közben pedig tett egy fenyegető lépést a lány felé. – Ne akarja megtudni a rosszabbik énemet.<br />
- Fenyegetni próbál, Wilden? Ön se akarja megtudni az én rosszabbik énemet.<br />
Még mielőtt Wilden megszólalhatott volna, az ezredes lépett közéjük, ezzel szétválasztva a két ellenfélt. Mindketten annyira belemerültek az egymással való csatározásba, hogy megfeledkeztek arról, hogy nem is egyedül voltak. Még mindig lángoló szemekkel néztek egymásra. Szívükben olyan indulat volt, melyet csak a legnagyobb ellenségek érezhettek a másik iránt. Mindketten egyet akartak: <i>Megkeseríteni a másik életét.</i> Seraphine akkor még nem volt tisztában azzal, hogy milyen ellenséget is szerzett magának.<br />
- Nincs most idő erre a nevetséges civakodásra! – felelte ingerülten az ezredes. – Viselkedjenek felnőttek módjára.<br />
- Uram, jobb lenne, ha elindulnánk a bejelentett helyszínre – szólalt meg lágy hangon Garrett, aki Shanonnal együtt addig szótlanul figyelte az eseményeket. A főnökük megadóan bólintott.<br />
- Igaza van, Miller nyomozónak. Jobb lesz, ha indulunk.<br />
<br />
Aznap este, a városon kívül eső egyik bárnál, három darab rendőrautó állt meg. A halottaskocsi csak egy órával később érkezett oda. Néhány kíváncsi, bátor ember a rendőrségi szalag mögül szemlélte az eseményeket és egymásnak suttogtak dolgokat. Voltak olyanok, akik az ablakukból figyelték az esti nyomozást, mondván nem kíváncsiak annyira, a dolgokra. Hiszen a pletykásabb közegtől mindig mindent megtudtak. A népszerű bár, üres és kihalt volt. Nem szólt a zene. Csak a rendőrautó fénye töltötte be az utcát, amihez a bár nevének táblája társult hozzá. A szórakozóhely neve, <b>Mennyország</b> volt. Seraphine és Shanon mindentudóan összenézett, mikor megpillantották a villogó cégért.<br />
Aközben pedig valaki, távol a rendőrségi szalagtól szemlélte az eseményeket. Nyakán egy fekete sál volt körbetekerve, kezei zsebre voltak téve, mellette pedig egy idős hölgy állt. Alig várta már, hogy a rendőrség meglássa a legújabb mesterművét. Csalódottság töltötte el legbelül, ugyanis a kedvenc nyomozója, Seraphine nem tudta megoldani a rejtélyét, így a miatt meg kellett halnia valakinek. <i>Hmm, micsoda nagy kár.</i> Az idős hölgy keservesen megszólalt.<br />
- Ó, Istenem! – tette össze a két kezeit. – Micsoda szörnyűség. Újabb halott. Most mondja meg fiatalember, milyen világban élünk! – fordult összetett kezekkel a férfi felé.<br />
Amaz csak mereven előre pillantott, szeme pedig egy személyen volt mindvégig.<br />
- Igen. . micsoda szörnyűség – felelte rekedtes hangon, majd egy fél vigyor jelent meg az arcán, ami már-már beteges volt. A hölgy hátrahördült.<br />
A Grim Reaper megfordult, majd otthagyta a helyszínt. Később az idős hölgy az állította „furcsa érzése volt” vele kapcsolatban. Gyerekesnek és kissé szenilisnek gondolta az illetőt, de a viselkedését annak tudta be, hogy bizonyára még nem nőtt fel teljesen. Nem is sejtette, hogy egy gyilkos állt mellette, aki akár bármelyik percben is megölhette volna őt...<br />
<div style="text-align: center;">
<i> „Ő lehet egy szociopata, pszichopata vagy egyszerűen csak egy jó hazudozó. Na de melyik az?”</i></div>
Faıthe C.http://www.blogger.com/profile/18291787485382460566noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-3568437805146748775.post-42540457050408032552014-12-29T10:57:00.001-08:002016-04-13T08:29:24.800-07:00Chapter One.<b>Sziasztok! :)</b><br />
Meghoztam végre az első fejezetet, és sajnálom, hogy körülbelül egy hónapot kellett rá várni. Egyszerűen nem volt szabadidőm írni de ezentúl megígérem, hogy gyakrabban fogom hozni a fejezeteket. A fejezetről annyit, hogy végre megismerkedünk Seraphine-nal és néhány további karakterrel. :) Egy kicsit talán kegyetlen lett ez a rész de azért remélem elnyeri a tetszéseteket. Kommenteljetek vagy pipáljatok, emellett szeretném elmondani, hogy csináltam egy Facebook oldalt ahová a frissítéseket fogom kirakni és talán még előzeteseket is a következő fejezetekből. :)<br />
Jó olvasást kívánok hozzá és a következő fejezetet majd hozni fogom. ( Egyenlőre nem mondok időpontot. )<br />
Továbbá köszönöm a 10 feliratkozót! xx<br />
Puszi, Faithe.<br />
A Facebook oldalt itt találhatjátok;; <a href="https://www.facebook.com/Faithe.Chandelier.Blogjai">https://www.facebook.com/Faithe.Chandelier.Blogjai</a> x<br />
<a name='more'></a><div style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></i>
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">„</span></i><i>A gyilkosok köztünk járnak, és ők az álcázás nagymesterei.</i><i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">”</span></i></div>
Seraphine Rosier a szokásos reggeli kávéját itta, miközben rádiója a legújabb hírekkel töltötte be közepes méretű konyháját. Bár sose szokott rádiót hallgatni, akkor kénytelen volt kivételt tenni, ugyanis az előző este újabb gyilkosság történt, amiről a fiatal bűnügyi nyomozónőt két órával azelőtt értesítették. Steven McNail aki a <i>„Grim Reaper”</i> ügyet vezette és nem mellesleg az egyik barátjának az apja volt, nagyrészt már tájékoztatta a lányt arról, hogy mi is történt pontosan. Ám Seraphine-nak azt is említette, hogy hallgassa majd meg a reggeli híreket, a lány pedig így is tett. Reggel nyolcat ütött az óra, mikor a nyomozónő helyet foglalt az egyik széken, kezével fáradt szemeit dörzsölte meg és ezután egy sóhaj hagyta el az ajkait. Tudta nagyon jól, hogy mire is vállalkozott, amikor eldöntötte, hogy bűnügyi nyomozónak fog tanulni, de abban a pillanatban rájött arra, hogy talán még sem volt olyannyira jó ötlet a bűntényekkel foglalkozni. Mindhárom barátja, annál az angol rendőrségnél dolgozott, ahol Ő is, ennek köszönhetően pedig könnyebben tudott a munkába belerázkódni. Eleinte kisebb bűntényeket oldott meg <i>Shanon Brown</i>nal, a legjobb barátnőjével és <i>Valery Moore-</i>ral, akivel az egyetemen ismerkedett meg. Már azokban a hónapokban is hallott a „Grim Reaper” gyilkosságokról, ám nem tulajdonított nekik nagy jelentőséget, hiszen Őt és a többieket nem vonták be a nyomozásba. Egészen két órával azelőttig. Főnöke, Steven kijelentette, több emberre van szükségük ahhoz, hogy minél előbb elkaphassák azt az őrült és kegyetlen gyilkost. Seraphine ide-oda tekintgetett, miközben a<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzRqFrqWQzoord_GhaXZIg5tGCqc4lUhBnBG8lPjdpMVh_nM5zOp-HyQLnK6pnbhuu6pFRyzlR096Gn_zspL37os3wHpQM1bIA0i3zAKda1At-1UEY6q7gu0PUmHJrm4fgolBI7DGOD4ng/s1600/tumblr_nb66z2HPDd1t2wllfo1_250.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzRqFrqWQzoord_GhaXZIg5tGCqc4lUhBnBG8lPjdpMVh_nM5zOp-HyQLnK6pnbhuu6pFRyzlR096Gn_zspL37os3wHpQM1bIA0i3zAKda1At-1UEY6q7gu0PUmHJrm4fgolBI7DGOD4ng/s1600/tumblr_nb66z2HPDd1t2wllfo1_250.gif" /></a></div>
híreket hallgatta, kezében kávéját tartogatta, ami lassan kezdett már kihűlni.<br />
<i>„...a brutális kegyetlenséggel megölt bűnügyi nyomozónőt, név szerint Lauren Conrad-ot ma, kora hajnalban találták holtan a saját lakásában. Betörésre utaló jeleket nem találtak, így feltételezhető, hogy a támadója ismerte már a terepet. Az orvosi vizsgálatok eredményeire még várni kell ugyan, ám valószínűleg a nyomozónő öt órája halott volt, amikor rátaláltak. Lauren Conrad halálával ez már a harmadik gyilkosság, mely a Grim Reaper nevéhez köthető.” </i><br />
A lány gondterhelten kapcsolta ki a rádióját, majd felállt, és egyenesen a mosogatóhoz sétált. Míg a csésze kevés tartalma a lefolyóban végezte, addig a porcelán tárgy a többi mosogatni valóhoz került. <i>Majd ha vége a mai napnak, akkor elmosogatok,</i> gondolta magában a barnahajú lány, s megfordulva kiment a konyhából. Az előszobában bepakolt minden szükséges dolgot a táskájába, s mihelyst végzett, rögvest magára kapta a fekete kabátját is. Még mielőtt kilépett volna a lakásából, a tükörben gyorsan igazított egyet a haján, mikor pedig megállapította, hogy hosszú, hullámos haja tökéletesen áll, egy mosollyal az arcán kisétált az ajtón. Hangos, visszavert léptei egészen addig hallatszottak, amíg le nem ért a második emeletről a földszintre, ott féloldalasan megpillantotta a postaládáját, ami már megint telis-tele volt különböző, haszontalan újságokkal és szórólapokkal. Több figyelmet nem szentelve rá, Seraphine kisétált a bejárati ajtón, majd egyenesen a főnöke által megadott utca felé vette az irányt. Nagyjából tisztában volt azzal, hogy merre is található a <i>Springfield Road</i>, így annyira nem tartott attól, hogy el fog késni az első komolyabb helyszíneléséről. Sietségében észre sem vette, hogy valaki a túloldalon levő járdán egy helyben állva Őt figyeli kíváncsi és elégedett tekintettel. Kezei zsebre voltak téve, miközben az egyre távolodó lány alakját nézte, miután pedig a frissen diplomázott <i>nyomozólány</i> – merthogy még fiatal volt, - lefordult a sarkon, kivette kezeit a zsebéből, majd a kameráján lévő frissen készült képeket kezdte el nézni.<br />
Tíz perces séta után Seraphine végre elért a Springfield Road nevezetű fémtáblához, így teljesen fellélegzett, hogy nem tévedett el. Egy utolsó futó pillantást vetett a cetlire, majd tovább ment, hogy megkeresse azt a bizonyos házszámot, ám nem kellett sokáig mennie, ugyanis messziről már látni lehetett a rengeteg rendőrautót az egyik emeletes háznál. A lány megszaporázta a lépteit, mikor pedig elérte azt a bizonyos utcarészt, fokozatosan lelassított, és megállt a fekete vaskapu előtt. Azonban még mielőtt bármit is csinálhatott volna, a háta mögött egy felettébb irritáló hang szólalt meg. Jól ismerte azt a személyt, aki a hang tulajdonosa volt, így kelletlenül megfordult, és egy mosolyt varázsolt az arcára. Vele szemben <i>Darren Wilden</i>, az egyik nyomozó állt. <i>Mint mindig, most is elegánsan próbált felöltözni, </i>gondolta a fiatal lány.<br />
- Miss Rosier, micsoda <i>kellemes</i> meglepetés.<br />
Wilden hangja udvarias, de egyben gunyoros is volt, ami nem csoda, hiszen köztudott volt, hogy ki nem állhatta Seraphine-t. Ugyanez elmondható volt Seraphine-ról is, aki szintén teljes szívéből gyűlölte a nála majdhogynem 12 évvel idősebb nyomozót.<br />
- Csak nem az egyetemre készül éppen menni? – kérdezte a férfi. A fiatal nyomozólány kis híján felhorkantott a kérdése hallatán.<br />
- Szerintem tisztában van azzal, hogy már régóta lediplomáztam – felelte Seraphine egy bájos mosoly kíséretében, mire Wilden erős késztetést érzett arra, hogy letörölje a lány arcáról azt a – számára, - idióta mosolyt.<br />
A férfi tisztában volt azzal, hogy már körülbelül két vagy három hónapja elhagyta a lány az egyetemet, csak éppen számára akkor még mindig teljességgel felfoghatatlan volt. Nem tehetett róla, de gyűlölte a lányt és az összes tulajdonságát. Főleg azt, hogy nagyobb sikereket ért el egy <i>huszonéves frissen diplomázott kis csitri</i>, mint Ő, aki már legalább tíz éve nyomozóként dolgozott és nem mellesleg profi volt.<br />
- Ha nem tartja udvariatlannak, akkor elárulná, hogy mit is keres itt? Tudja, Miss Rosier éppen egy helyszínelés közepén vagyunk – meredt rá kérdőn a férfi. Seraphine önelégülten elmosolyodott.<br />
- Ó, hát Ön nem is tudja? McNail ezredes nem említette, hogy bevont minket a nyomozásba? – kérdezett vissza a lány, tetetett meglepődéssel.<br />
- Kiket ért az alatt, hogy „minket”?! – Wilden nyomozón látszott, hogy kezdi elveszíteni a türelmét és, hogy nagyon dühös.<br />
- Shanon Brown-ot, Valery Moore-t, magamat és természetesen Wren McNail-t.<br />
Seraphine ezt olyan kijelentéssel mondta, mintha csak az időjárásról beszéltek volna. Ennek meg is volt az oka, mégpedig az, hogy idegileg felhúzza Darren-t ami sikerült neki. Ám mielőtt bármit is mondhatott volna a férfi, a lány közbe vágott.<br />
- Ha most megbocsátana, felmennék a bűntény helyszínére, <i>kolléga</i>. – Az utolsó szót Seraphine gúnyosan ejtette ki, s meg sem várva a férfi válaszát nagy ívben kikerülte őt.<br />
A lány besétált az épületbe, majd elindult fel a negyedik emeletre, ahol rögvest megpillantotta a hemzsegő nyomozókat, akik a legközelebbi ajtónál álltak. Seraphine futólag körbenézett, és megállapította, hogy egy emeleten összesen csak négy ajtó volt. Mély levegőt vett, és odasétált Lauren Conrad lakásához. Két nyomozó figyelt fel az érkező lányra, akik kérdő pillantásokat lövelltek felé.<br />
- Seraphine Rosier nyomozó – nyújtott kezet a legközelebbi férfinek, aki illedelmesen elfogadta azt. – Nem tudom, hogy McNail ezredes említette-e, de én is a Grim Reaper Ügyön fogok dolgozni.. – kezdte a lány, és bizonytalanul a férfire nézett.<br />
- Igen, említette – bólintott a barnahajú férfi. – Tudja, sokat mesélt már önről. Egyébként Damian vagyok, <i>Damian Holbrook</i> nyomozó.<br />
Seraphine bólintott egyet ezt követően pedig Holbrook arrébb lépett, hogy beengedje a bűntény helyszínére a fiatal lányt, aki indult is volna ám hirtelen a férfi megfogta a karját, minek hatására a nyomozólány ijedt és egyben kérdő tekintettel meredt rá.<br />
- A látvány nem lesz szép, Miss Rosier. Azt ajánlom, maradjon erős és remélem jó gyomra van a brutális látványokhoz. – Holbrook elengedte a lány karját és egy biztató mosolyt küldött felé. Seraphine csak egy bólintással tudott reagálni a dologra majd elindult befelé.<br />
Három lépést tett csak meg, de azonnal megcsapta az orrát a száradt és alvadt vér, amelyből bőven kijutott minden helyiségbe. A falakon, egy-két helyen repedés volt található, amihez hozzátársult a vér látványa és néhány kép a földön hevert összetört üveggel. Beérve a nappaliba a lány tekintette azonnal a földön fekvő nőre terelődött, minek hatására Seraphine egyszerre erős hányingert kezdett el érezni melyhez öklendezés is csatlakozott. Rögtön elnézett onnan egy fanyarú arc kíséretében és nem is törődött a többi nyomozó tekintetével, akik érdeklődve pillantgattak a lány felé. Elsőként a legjobb barátnője, <i>Shanon Brown</i> ment oda hozzá és zárta egy szoros ölelésbe a nyomozólányt. Őt követte a másik barátnője <i>Valery Moore</i>, aki <i>igazságügyi orvos szakértő</i>ként dolgozott.<br />
- Közelebbről még rosszabb a látvány, Seraphine. Bírd ki – mondta halk hangon Valery majd visszatért a munkájához.<br />
Seraphine mély levegőt vett és magabiztosan elindult a többiek felé ahol kezet fogott a főnökével, McNail ezredessel. A lány hirtelen újból ránézett Lauren Conrad holttestére. A nő hátába egy kés volt szúrva, amin egy apró, fehér cetli díszelgett. Kezeiről az ujjak le voltak vágva, arcán pedig csomó mély vágás éktelenkedett. A látványt tovább fokozta Lauren elvágott torka és a vérvörös, kidülledt szemei. A halott lány holtteste körül vértócsa volt. <i>Talán vérveszteségben halhatott meg?</i><br />
Váratlanul a nyomozólány tekintete megakadt az üvegszilánkokon, amelyek nagyrészt Lauren körül voltak, ám akadt köztük olyan is, ami a lány testébe fúródott bele. Undorító látvány volt. Seraphine nem gondolta, hogy a Grim Reaper ennyire veszélyes és egyben brutális. De ott abban a percekben a lány számára világossá vált, hogy nem egy egyszerű gyilkosról volt szó. Hanem többről, ebben pedig nem is tévedett. A barna hajú lány elővett egy fekete noteszt és egy tollat.<br />
- Szóval akkor biztosra vehetjük, hogy Lauren Conrad nyomozónőt, a Grim Reaper gyilkolta meg? – nézett fel a noteszéből egyenesen McNail ezredesre, aki másodpercekig nem válaszolt a lány kérdésére.<br />
- Igen, mert csak Ő hagy a gyilkosságok helyszínén rejtvényeket – jött a gondterhelt válasz. Shanon, aki legjobb barátnőjével szemben állt leguggolt és felvette a fehér cetlit, mely a holttesten díszelgett. Szemeivel átfutotta a sorokat majd összehúzott szemöldökkel átnyújtotta azt Seraphine-nak.<br />
<div style="text-align: center;">
<b> Hol az angyalok laknak ott található a B35. Elvarázsol, majd magával ragad, de merre yasklfjgoxfhlajgjedkl56b4584357472A4? </b></div>
Seraphine újra és újra átfutotta a sorokat, miközben arra a következtetésre jutott, hogy vélhetőleg ez a rejtvény elvezeti őket a következő, lehetséges áldozathoz. Ám nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen-e ezen az üzeneten. Gyerekes volt számára, ugyanakkor, ha nem jön rá, hogy ki is lesz a következő áldozat akkor már nem fog annyira vicces lenni a dolog. Végül a cetlit a főnökének adta át, aki mélyen a zsebébe süllyesztette. Mintha nem is akart volna tudomást venni a rejtvényről.<br />
- Szerintem ezek a rejtvények elvezetnek minket a következő áldozathoz – szólalt meg, mire mindenki rápillantott.<br />
- Igen, mi is így gondoljuk, de sajnos eddig egyiket sem tudtuk megfejteni – McNail ezredes hangja kínosan halk volt. Szégyellte, hogy három halott van már a buta rejtvények miatt. Seraphine elgondolkodott majd valamit felírt a noteszébe.<br />
- Ki talált rá, Laurenre? – kérdezte hirtelen Shanon.<br />
- A szemben lévő szomszédja. Azt mondta hangokat hallott 23:00 óra környékén, de nem szentelt neki nagy figyelmet. Pár órával később lábdobogásokat hallott, amit a bejárati ajtó hangos becsapása követett. Annak hatására kinézett és akkor látta, hogy nyitva van Lauren ajtaja. A többit pedig már nem kell részleteznem.<br />
- Ujjlenyomatokat, lábnyomokat találtatok?<br />
- Nem, sajnos egyiket sem ami eléggé furcsa – az ezredes gondterhelten összeráncolta a homlokát.<br />
Shanon tovább folytatta a kérdezést, Seraphine pedig jegyzetelt.<br />
- Mi van az ajtókkal és az ablakokkal? Valahol csak be kellett jutnia a Grim Reapernek.<br />
- Az ablakokhoz nem nyúlt, így feltehetőleg az ajtón jött be. Kulccsal.<br />
- Volt neki kulcsa Lauren lakásához? – vonta fel a szemöldökét Seraphine és a barátnőjére pillantott, aki szintén meglepett volt. McNail ezredes megrázta a fejét.<br />
- Lemásoltatta, ebben biztos vagyok.<br />
- Lehet már tudni, hogy mi okozta a halálát? – kérdezte most Seraphine, aki egészen addig a kérdésig csendben volt és jegyzetelt. McNail és Shanon a vörös hajú lányra, Valery-re pillantottak.<br />
- A halál beállta <i>2 óra 30 perc</i> és <i>3 óra</i> között történt. Vérveszteségben és mérgezésben halhatott meg. Az utóbbit a kidülledt szemei miatt gondolom, de konkrétabbat csak a boncolás után mondhatok. Egyébként mindkét karján fel vannak vágva az erei és a jobb kézfejébe egy számot véstek bele. – amint a mondandója <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCRL9-VpRRHWNGblZpdGONJ40c8Rx7usFqjlaiALRCcei2AtBMjH5PnuBqFiNZ9I0EzX8NPws3tA8qK-i1zeP2qfLHJIY9iFkRgN2GR3p8H11828XYdev_DWsk1zuk2pT0fyp73nI87rFQ/s1600/tumblr_nb51f51mFB1rp3h0mo5_250.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCRL9-VpRRHWNGblZpdGONJ40c8Rx7usFqjlaiALRCcei2AtBMjH5PnuBqFiNZ9I0EzX8NPws3tA8qK-i1zeP2qfLHJIY9iFkRgN2GR3p8H11828XYdev_DWsk1zuk2pT0fyp73nI87rFQ/s1600/tumblr_nb51f51mFB1rp3h0mo5_250.gif" /></a></div>
végére ért, Holbrook nyomozó jelent meg és egy futó pillantást vetett a mellette álló Seraphine-ra, majd előre fordult Valery felé.<br />
- Miss Moore amint kész vannak, a boncolás eredményei azonnal küldje át nekem. Egy percig sem késlekedhetünk. – Holbrook biccentett egyet a fiatal orvos szakértő felé, ezt követően pedig az egyik kollégája mellé lépett, aki éppen képeket készített.<br />
Miután Valery és McNail ezredes elköszönt tőlük, a két fiatal nyomozólány leguggolt Lauren holtteste mellé, majd a jobb kézfejét Shanon a sajátjába rakta, hogy alaposan megnézhesse a számot, amely bele volt karcolva a lány sápadt bőrébe.<br />
- Mit gondolsz Seraphine, szerinted mit jelenthet ez a 30-as szám? – mondandója közben Shanon leengedte Lauren kezét ugyanis megjöttek a holttestéért, hogy elszállítsák.<br />
- 30 nap múlva lesz a következő gyilkosság – suttogta maga elé, barátnője pedig bólintott.<br />
A helyszínelést követően mindkét lány a rendőrségre ment, ahol már javában folyt a munka. Elköszöntek egymástól majd mindegyikük a saját irodája felé vette az irányt. Legalábbis Shanon így tett, ám Seraphine túlságosan is kíváncsi volt így elhatározta, hogy meglátogatja az Ezredes irodáját azzal a céllal, hogy elkérje az előző kettő gyilkosság aktáját s azzal együtt a rejtvényeket is. <i>A gyilkosok okosnak hiszik magukat, szinte biztosak benne, hogy nem fognak soha lebukni. Tévednek,</i> gondolta menet közben a lány. Mihelyst elérte a főnöke irodáját egy nagy levegő vételt követően bekopogott. Másodpercek múlva hangzott csak a válasz és Seraphine belépett.<br />
<br />
Steven McNail éppen a kényelmes székén ült, elmerülve a gondolataiban, amikor is egy kopogás hallatszott. Gondterhelten felsóhajtott. Semmi kedve nem volt ahhoz, hogy valamelyik buta kollégája nyavalygását hallgassa, voltak annál nagyobb gondjai is. Kideríteni, hogy ki is ez a Grim Reaper nevezetű fickó és, hogy mit akar. De hogyan derítse ki, ha még azt sem tudja, hogy hogyan néz ki? <i>Mindenki, aki látta az arcképét az halott</i>. Az is lehet, hogy nem férfi hanem nő. Gondolatai a legújabb rejtvény körül forogtak ám egyszerűen nem tudott rájönni a megfejtésre. Könyveket, gyermekmeséket, híres emberek idézeteit böngészte át, de nem találta a rejtvényt sehol. Arcát a kezébe temette. Élénken emlékezett arra a napra, amikor megkapta az első rejtvényt. Azt hitte, hogy valaki csak viccet akar belőle csinálni, milyen rosszul is gondolta! Mihelyst bejelentést kapott az első gyilkosságról, egyszeriben minden megváltozott. Rossz irányba. Másodpercek talán percek teltek el, mire kelletlenül elmormogott egy <i>„Szabad”</i>-ot. Az ajtón az egyik legfiatalabb és egyben legprofibb nyomozója, Seraphine Rosier lépett be. Kedve kicsit felderült a jöttén, ugyanis biztos volt benne, hogy a fiatal nyomozói – Shanon, Seraphine és a fia, Wren. – sokat fognak segíteni az ügy előre haladásában.<br />
- Mit tehetek önért, Miss Rosier? – dőlt hátra a székében a férfi, a lány pedig az asztala előtt álló széken foglalt helyet.<br />
- Szeretném az előző kettő gyilkosság aktáját áttanulmányozni. Ha nem lenne túl nagy kérés – tördelte az ujjait a lány miközben abban reménykedett, hogy engedélyt fog kapni. McNail ezredes bólintott.<br />
- Rendben van. A fiammal majd felküldetem a két mappát az irodájába, ha az úgy jó önnek – tette hozzá az utolsó szavakat. Seraphine egy boldog mosollyal az arcán reagált, amit egy bólintás követett.<br />
- Köszönöm szépen, McNail ezredes – s azzal a mondattal a fiatal nyomozólány felpattanva kiviharzott az irodájából.<br />
Seraphine amint visszaérkezett a saját irodájába, elővette a noteszét majd egy nagyobb papírt és arra elkezdte összefoglalóan felírni a dolgokat, amiket addig lehetett tudni Lauren gyilkosságáról. Nem lett túl hosszú lista, azonban szerencsére rövid sem. A rejtvényt ismételten többször átolvasta, ez követően pedig megpróbált minden olyan könyvre vagy mesére visszagondolni, amiben megtalálható volt az <i>„Angyal”</i> szó. Mikor nem járt szerencsével a számokat kezdte el nézegetni ám azzal sem járt jobban. <i>Itt valami más lesz a megoldás.</i>
Szemeit végigfuttatta az írásmódon, amiből nagy nehezen, de le tudta szűrni, hogy egy férfi írása. <i>Diplomázott? Valószínűleg. Művelt? Talán. Jól nevelt? Inkább félrenevelt. Őrült? Igen. Élvezi, amit csinál? Biztosan. Vérszomjas? Az</i>.<br />
Seraphine felnyögve arrébb csúsztatta a lapot és megdörzsölte mindkét szemét. Mielőtt még ismételten visszatérhetett volna a rejtvény és a Grim Reaper elemzéséhez, valaki kopogtatott az ajtaján. Elhangzott a szokásos „Szabad!”, majd ezt követően egy barna hajú és szemű srác jött be az irodájába. Amint megpillantották egymást elmosolyodtak. <i>Wren semmit nem változott a diplomaosztó óta,</i> gondolta a nyomozólány.<br />
- Jó látni téged újra, Ser – mosolygott az említett személyre miközben az asztalához lépett.<br />
- Téged is, remélem, jól telnek a hétköznapjaid – Seraphine ajkain széles mosoly volt, Wren pedig bólintott egyet.<br />
- Itt vannak a kért dokumentumok. Bízom benne, hogy jobb hasznát veszed, mint <i>Wilden</i> – felmutatta vigyorogva a két mappát majd egy biccentés kíséretében távozott a lány irodájából.<br />
<i>Hát akkor lássunk munkához, </i>gondolta magában a nyomozólány majd összecsapta a tenyerét és újból beletemetkezett a munkába...<br />
<div style="text-align: center;">
<i>„A gyilkosság fajtáit több kategóriába sorolják. Az első a szexuális vágy. A második a kapzsiság. </i><i>A harmadik a nézeteltérés. A negyedik a rosszakarat. Az ötödik a kegyetlenség. A hatodik az emberölés. A hetedik pedig a vérrontás vágya.
Szerintem számomra új kategóriát kéne nyitniuk, nem gondolod?”</i></div>
Faıthe C.http://www.blogger.com/profile/18291787485382460566noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3568437805146748775.post-26318171274399372172014-11-30T09:23:00.005-08:002015-10-25T05:00:55.992-07:00Prologue.<b>Sziasztok! :)</b><br />
Üdvözlök mindenkit a legújabb blogomon ami remélem szintén sokak tetszését elfogja nyerni. Ezzel a bejegyzéssel együtt meghoztam a prológust, az új részt pedig remélhetőleg szintén minél hamarabb hozni tudom majd. A másik blogomat ( In The Enemy's Shadow ) sajnálatos módon bizonytalan ideig <b>NEM</b> fogom írni.<br />
Ezennel megnyitom a blogot, és jó olvasást kívánok a Bevezetőhöz, avagy a Prológushoz. Ha bármiféle kérdésetek van, megtalálhattok a chatnél. :) A történetet jobb oldalon megtalálhatjátok az egyéb, fontosabb menüket. Ha van kedvetek kommenteljetek ( nem regisztráltak is tudnak ) vagy pipáljatok. Jó olvasást még egyszer! xx<br />
Puszi, Faithe.<br />
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: center;">
<i>„Mindannyiunk lelke mélyén ott pislákol a picike fénysugár, de lesben áll az indulatok
Sötét árnya és a gyilkos vágy is, melyek legtöbbször erősebbek mindennél.” </i></div>
Későre járt már aznap este az idő. London utcáin zuhogott az eső, azonban egy embert még ez sem érdekelt. Voltak annál nagyobb gondjai is, minthogy azzal foglalkozzon, hogy teljesen szétáztak a márkás ruhadarabjai. Kecses, ám villámgyors léptekkel haladt végig a járdán az illető, egyik kezében egy mappát szorongatott - ami néhány helyen vízfoltos volt -, míg a másikban a lakáskulcsát. Csuklyájának köszönhetően sötétbarna tincsei teljesen eltakarták félelemtől csillogó szemeit és a remegő ajkát. Amint elérkezett az egyik sarokhoz, kisöpörte a szemébe lógó tincseket, majd kurtán hátrapillantott. A sűrűn zuhogó eső miatt hunyorítania kellett, hogy észrevegyen bárkit is, miután pedig nehézkesen kiszúrt két férfit, azonnal megpördült, és rohanni kezdett. Egyetlen egy dolog járt a fejében, mégpedig az, hogy épségben elérjen a lakásáig. Ám nem tudta, hogy ezzel egyenesen a vesztébe rohan. . Honnan is tudhatta volna? A gyilkosok mindig is egy lépéssel előrébb jártak az áldozatuknál, és a mi gyilkosunk bizony nagyon is értette a dolgát.<br />
Mihelyst a lány elérte a lakása kapuját, sebes mozdulatokkal beírta a kapucsengőbe a kódját, majd belépve az emeletes házba becsapta maga mögött az ajtót. Lehajtotta a fejéről a csuklyát, ezt követően pedig felrohant a lépcsőn egyenesen a negyedik emeletre. Ahhoz már nem volt türelme, hogy megvárja a liftet, no meg attól is félt, hogy valaki a liftben fog rá várni. Mikor az utolsó lépcsőfokot érintette a lába, megkönnyebbülten fújta ki a levegőt és sétált oda az ajtajához. Miközben a kulcsát behelyezte a zárba, keserű nézéssel pillantott fel az aranybetűkkel díszített nevére az ajtón. <i>Ennyi volt, itt kell hagynom mindent, </i>gondolta magában a lány, ezt követően pedig belépett a lakásába. Becsukva az ajtót rögvest a szobájába rohant, kivette mindkét bőröndjét a szekrényből, amiket az ágyára helyezett, és gondolkodás nélkül kezdte beledobálni a ruháit. Percek múltán, mikor már a szekrénye néhány része üresen állt, a fürdőbe rohant, és kihozta onnan a pipere dolgait, amik szintén a bőröndökbe dobálva végezték. Utoljára még körbenézett a szobájában, majd a konyhába ment, ahol a legfelső polcról leemelt egy porcelán vázát, és a földhöz vágta. A váza apró, törött darabjai alól kiszedte a vészhelyzet esetére félretett fontjait, majd a zsebeibe süllyesztette őket. A lány váratlanul megfordult. Furcsa, szorongó érzés lett úrrá rajta, és egyszeriben úgy érezte, hogy valaki figyelte őt. De helyette csak a tükörrel találta szemben magát. Nagyot nyelve nyitotta ki az egyik konyhaszekrényt, azzal a céllal, hogy kivegye kedvenc bögréjét, ugyanis az volt az egyetlen dolog, amit nem akart itt hagyni. Túlságosan is ragaszkodott hozzá, ráadásul az volt az egyetlen emléke a legjobb barátnőjéről. Miután leemelte a polcról a kék színben pompázó porcelán tárgyat, sebes léptekkel ment vissza a szobájába, ahol a táskájába helyezte a bögrét. Ezt követően bezipzárazta mindkettő bőröndjét, majd egy kisebb helyiségbe húzta át őket, amit a nő csak nappalinak vagy éppen társalkodónak nevezett. A nappaliban lévő dohányzóasztalon szanaszét hevertek az elmúlt két hónapban megjelent újságok. Mindegyik címlapján ugyanaz a téma volt. <i>A Grim Reaper gyilkosságok.</i> Mind a kettő eddig elkövetett gyilkosság brutális, kegyetlen és véres volt.<i> Őrült. </i>– ez volt a legelső szó, ami a nőnek mindig beugrott, mikor a <i>Grim Reaperről</i> olvasott, és valljuk be. . Teljesen igaza volt vele kapcsolatosan. Hirtelen egy erős villanás töltötte be a szobát, amit egy hatalmas dörgés követett. Odakint vihar tombolt, az egyik függöny pedig <i>jelentéktelenül</i> meglibbent, ám ez a lánynak kicsit sem tűnt fel. Megfordult, azzal a céllal, hogy kimenjen a táskájáért, azonban nem jutott messzire a küszöbnél, merthogy egy fagyos, de cinikus hang megállásra késztette. A lány ereiben megfagyott a vér, szíve pedig kihagyott egy ütemet. Penge vékony ajkakkal pördült meg a tengelye körül, s kezdte el keresni a hang tulajdonosát, amit másodpercek múltán meg is talált. Az<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjV1ax24UFt5jRiNCvPCbIlVcQc1vRA9OG-uzVcaPHL2Chrg6asDCNwVDXjHOWLxN9vaaNzRHGHy2zer_cOzEsNwpDxDcvbqEaHhUGy0NqjUtf3N45w203og36uOWxXayjMSPG6Gm4G9DJ9/s1600/tumblr_mi8qi0tlqz1qdqlhzo3_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="177" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjV1ax24UFt5jRiNCvPCbIlVcQc1vRA9OG-uzVcaPHL2Chrg6asDCNwVDXjHOWLxN9vaaNzRHGHy2zer_cOzEsNwpDxDcvbqEaHhUGy0NqjUtf3N45w203og36uOWxXayjMSPG6Gm4G9DJ9/s1600/tumblr_mi8qi0tlqz1qdqlhzo3_500.gif" width="320" /></a></div>
illető a sötét sarokban levő bőrfotelben üldögélt, látszólag kényelmesen. A nő pontosan tudta, hogy kivel is került egy szobába, csakúgy, mint a férfi.<br />
- Mész valahova? – kérdezte a hívatlan vendég megjátszott tudatlansággal, holott nagyon is jól tudta, hogy pont előle készült elmenekülni a lány.<br />
A kérdésre <b>nem</b> érkezett válasz. Nyomasztó és néma csend telepedett rájuk. <i>Lauren Conrad</i> hirtelen nem is tudta eldönteni, hogy melyik a rosszabb esett. . Egyedül maradni a sötétben vagy egyedül maradni a sötétben egy gyilkossal? A hosszúra nyúló csendet végül a Grim Reaper törte meg.<br />
- Nem számítottál rám, igaz? Gondolom azt hitted, hogy most kivételesen előttem jársz.<br />
Lauren ahelyett, hogy válaszolt volna neki, inkább észrevehetetlenül hátracsúsztatta a bal karját, és kivette a hátsó zsebéből a telefonját, majd vaktában elkezdte tárcsázni az egyik kollégájának a számát. A férfi sóhajtva kelt fel a kényelmes fotelból.<br />
- Lauren. . Lauren. . . Te vagy az <i>első </i>nyomozó, aki ki tudta találni a személyazonosságomat – a Grim Reaper apró hatásszünetet tartott –, sajnálatos, hogy te is leszel az <i>utolsó</i>.<br />
S azzal a mondattal, a férfi előrébb kezdett el lépkedni egészen addig, amíg a nő elé nem ért. A nyomozónő remegve nézett farkasszemet a gyilkossal aki félelmét látva széles mosolyra húzta az ajkait. Egyik kezével megragadta Lauren karját, a másikkal pedig kivette a kezéből a telefont, majd a földhöz vágta. Az akkumulátor rögvest kiesett belőle, és ekkor a lány már biztos volt benne, hogy minden esélye elszállt. Tudhatta volna, hogy senki nem menekülhet meg a Grim Reaper elől, hiszen a korábbi kettő gyilkosságon dolgozott. De ő mégis kétségbeesetten kapaszkodott abba az apró reménysugárba, hogy neki nem kell meghalnia. A férfi erőszakosan rántott egyet a lányon, aki ennek hatására nekizuhant az egyik vitrines szekrénynek. A betört üveg hangjától zengett az egész lakás, Lauren pedig érezte, amint szilánkok százai fúródnak bele a bőrébe és sértik fel azt. Sötétvörös vére azonnal kiserkent. A nyomozónő roppant gyengének érezte magát, a fájdalom átjárta a teste minden porcikáját. Hangosan felszisszent, a férfi pedig még jobban elvigyorodott a szenvedő nő láttán, és lassan leguggolt elé. Mindkettejük szemében ott volt a láng, s míg a férfiéban a gyilkolás és az őrület, addig a nőében a gyűlölet és a megvetés lángja égett. A csend óta most először szólalt meg Lauren.<br />
- Egyszer úgyis el fognak téged kapni. Idő kérdése, és jön egy nyomozó, akit majd nem fogsz tudni megölni. Mert túl okos lesz. . még nálad is okosabb – felelte Lauren halkan, ám hangja csöpögött az utálattól. A gyilkos felnevetett.<br />
- De kedvesem. . hogyan kapnának el, ha még azt sem tudják, hogy nézek ki? – válaszolt a férfi gúnyosan vigyorogva, közben pedig egy hosszú kést vett elő.<br />
- Rohadj meg a pokolban – köpte a szavakat Lauren, minek hatására a Grim Reaper egy mély vágást tett a lány addig hibátlan arcára. A nyomozónő fájdalmasan felkiáltott.<br />
- Majd utánad, kedvesem.<br />
A gyilkosunk vérszomjas mosolyától és az őrülettől csillogó szemeitől abban a percekben Lauren Conrad számára nem is volt félelmetesebb. Összetört álmok, vérfagyasztó sikolyok, s elvett életek. Azon a késő estén az utcát és a lány lakását hátborzongató sikolyok töltötték be, amit a vihar szinte elnyomott. Nem volt már remény számára, hogy is lett volna? Percek, órák teltek el mire egy feketeruhás férfi elhagyta az emeletes házat. Mindkét keze a zsebében volt, arcát nem lehetett látni, s nem sokkal később, hogy a Grim Reaper elérte a sarkot hátrapillantott. Lauren ablakán nem volt lehúzva a redőny, csak a függönyök voltak elhúzva, lámpák pedig nem égtek. <i>Mintha nem is lenne otthon,</i> gondolta a férfi. Ám legbelül nagyon is jól tudta, hogy órák kérdése és valakinek fel fog tűnni a félig nyitva hagyott ajtó, ha csak nem hallotta valaki a sikolyokat. . Akkor csak percek kérdése. Sokan azt gondolták, hogy a legelső gyilkossággal kezdődött minden. Ohh, milyen rosszul is hitték, ugyanis a Grim Reaper számára még csak akkor kezdődött el igazán minden.<br />
- <b>Hamarosan találkozunk</b> – suttogta maga elé, majd megfordulva tovább ment.<br />
Szája a szokásos, gunyoros félmosolyra húzódott. Ettől már nem is tűnt annyira kisfiúsnak.<br />
<div style="text-align: center;">
<i>„</i><i>Mindenki potenciális gyilkos. Előbb-utóbb mindenkiben feltámad, ha nem is az akarat, de a vágy, hogy öljön. .</i><i>” </i></div>
Faıthe C.http://www.blogger.com/profile/18291787485382460566noreply@blogger.com6